Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása

200. szám. 143 a mennyire az igazság lehetővé teszi, ezzel és e mellett, őrvényesitendők is; de nem alapelvei a büntetőjognak. A jelen törvényjavaslat alapelvül a fennebbiek szerint sem az absolut, sem a relatív theoriát nem fogadván el: az egyesitett elméletet vallja alapelvének, melyen az 1843. évi törvényjavaslat is alapul, s mely annak egész rendszerét áthatja. Ez képezi alapelvét a német büntetőtörvénykönyvnek is, melynek e kérdésre vonatkozó jellemzéséül mondja Bemer: „Vollstándiger im Einklange mit der von uns entwickelten Vereinigungstheorie steht das St. Gr. B., welehes durch Aufnahme der bedingten Freilassung den relativen Zweeken, besonders elem Besserungszwecke auch auf das Quantum der Strafe einen Einfluss einráumt. (St. 6f. B. 23. §.) In dieser durch die Wissenschaft vorbereiteten Neuerung bekundet sich der kráftig fortwirkende Zusammenhang der Strafrechtstheorien mit dem Lében. Dass aber das R. St. Gr. dabei den durch die absolute Theorie gegebenen unerlásslichen einfachen Satz der Proportionalitat: „schwere Verbrechen — schwere Strafen, leichte Verbrechen — leichte Strafen", nicht aufgibt, zeigt seine ganze Fassung, ebenso wie der bedingten Freilassung gegebene gesetzliche Ábgrenzung". Ezen theoriát fogadta el az 1867-ik évben hatályba lépett belga büntetötörvénykönyv is, melyről leghivatottabb jellemzőjének, Haus tanárnak nagybecsű munkájában a következők mondatnak: „L'idée du juste et l'idée de l'utile, le principe de l'expiation et le principe de 1'intérét public, oonstituent les deux éléments sur lesquels repose la legitimité de la peine sociale; ces deux éléments, dönt chacun dóit exercer son influence sur la loi pénale, et sur l'application de celle-ci, ooncourent pour former la base du droit de repression exercé par la société. Nous donnons la préférence á cetté derniére thóorie". Ezen elv uralkodik a sok tekintetben jeles olaszországi javaslat határozmányai fölött; ez képezi Livingston joggal világhírűvé vált törvényjavaslatának is alapelvét. „A mi intézkedéseink rendszere — ezek a nevezett tudósnak szavai — találkozik az elvont igazsággal, a közhasznúsággal és bármely fölételezett társadalmi szerződés megállapításaival". A rendszer helyességének eriterionját tehát Livingston is abban találja, hogy az absolut és relatív theoriáknak követelményei egyesítve érvényesülnek törvényjavaslatának rendszerében. Eltekintve az elvont ós kizárólag theoretikai czélokra érvényesíthető eltérésektől, ezen alapelvet vallják: Rossi, Hélie és Ortolan is, kik közül az utóbbinak ide vonatkozó s erélyesen ki-' fejezett tétele így szól: „Hogy a föltétlen igazság és a társadalom fen tartásának érdeke, — vagy is az igazságos és a hasznos — a büntető rendszerben szükségszerüleg nevezetes tényezőt képeznek: ez magától értetődik, ez bizonyos tekintetben a józan észnek általánosan elterjedt tana". Az egyesítési elmélet tehát, a művelt világnak a tudomány és a törvényhozások által szentesitett alapelve; ez a mi alapelvünk is! A törvényjavaslat tartalma. Egyik büntetőtörvénykönyv sem tartalmazza mindazon szabványokat, melyeknek megsértésére büntetés állapittatik meg. Az elmélet férfiainak azon törekvése, hogy minden büntető intézkedés egy törvénykönyvbe foglaltassák, az ide tartozó cselekmények és mulasztások különböző természetén, s a gyakorlat szükségein mindenütt meghiúsult. A szorosan vett büntetőtörvónykönyvön kivül minden országban vannak még más törvények, melyekben bizonyos cselekmények elkövetésére vagy elmulasztására büntetés határoztatik. Ilyenek például: 1. Az erdőtörvény. 2. A vizi törvény.