Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása

142 200. szám. Mily végtelen kiterjedésre jutnának a megjelölt alapelv által a szemérem elleni büntetendő cselekmények; azt könnyen felismérendi mindenki, a ki egy összehasonlító tekintetet vetve a régibb s az ujabb büntetőtörvényeknek ide vonatkozó intézkedéseire, számot ad magának azon indokokról, melyek az uj megállapítást eredményezték, s feltalálja azon eszményi elválasztó vonalat, mely az uj határok kijelölésénél irányadó volt. A hazugság, sőt a valónak elhallgatása is, különösen, ha ebből valakire hátrány származik az érintett elv folytán, föltétlenül büntetendővé válnék; a büntettek feljelentésének elmulasztása, azoknak meg nem akadályozása minden esetben, melyben ez lehetséges, erkölcsi szempontból a büntetendő cselekmények közé lenne sorozandó; egyátalán a büntetőtörvényeknek kiszámithatlan szaporítását eredményezné ez elv, a nélkül, hogy e szaporítás az állam czóljainak elérésére szolgálna, — sőt a nélkül, hogy ez által az erkölcsiség megerősbödnék. „E rendszer szerint" — mondja Haus — „joga volna az államnak megbüntetni az erkölcsiség bármely megsértését, habár ez egyátalán nem érinti is az állami rendet; joga lenne kutatni és büntetni a magán jellegű erkölcstelenséget, sőt a-gondolatnak tévedéseit is. Ez egyértelmű az inquisitióval és a rabszolgasággal." De nem fogadható el a hasznosság — a közhaszon, a közérdek elmélete sem, mely nem azért büntet, hogy a bűnös bűnhődjék, és nem ugy, a mint ezt a törvényszegés nagysága megkivánja; hanem a büntetés jogalapját az igazságtól elvont mellékczólokban találja, s ezen czélokhoz alkalmazza a büntetés sulyát is. A köztudatba ment át, s a müveit világ közmeggyőződésót fejezi ki az állítás, melylyel Bossi az utilitarismust, mint legfőbb büntetőjogi elvet visszautasítja: „Az egész emberiség egy másik, egy magasabb elv mellett tanúskodik; egy föltétlen igazságot ismer el, melynek megállapításai függetlenek cselekményeink anyagi sikerétől; egy változhatlan kötelességet hirdet,. bárminők legyenek az események, a körülmények, az idő, a hely, a haszon vagy a veszteség; az emberiség akkor is irtózik a bűntől, ha az csak csekély mértékben veszélyes". Ezen szavakkal indokolja a nevezett tudós azon tételt, mely szerint sem más elv, sem más elvek vegyitéke nem képezheti a büntetőtörvények alapelvét; s hogy büntetőjogról nem lehet szó: ha a föltétlen erkölcsi igazság nem állíttatik fel a büntetőtörvények alapelvéül. Az „utilitarismus" a franczia Code Fenolban találja megtestesülését, s Target, e törvény szerkesztőinek egyike híven tükrözte vissza annak szellemét, midőn előterjesztésében e szavakat monda: „Az, hogy valamely bűntett sulyos-e vagy nem, nem annyira az erkölcsi romlottság szempontjából ítélendő meg, mely a cselekményben kifejezésre jön, mint azon veszély szempontjából, a melyet okoz". Nem lehet feladata ezen indokoknak, az utilitarismus általános fogalmában egybefoglalt viszonylagos elméletek mindegyikét megjelölni, és mindegyiknek hibáját, valamint káros következményeit kimutatni; imeretesek ezen elméletek különben is, s főbb nemeik már fentebb megneveztettek. Tény az, hogy a hasznosságot magában, mint a büntetőjog alapelvét ma már csaknem egyhangúlag visszautasitotta a tudomány, s visszautasiták a törvényhozások is. Midőn az állam valamely cselekményt büntetés terhe alatt megtilt, vagy valamely cselekvésnek foganatositását büntetés terhe alatt meghagyja: legfőbb erkölcsi hivatása feladatának teljesítésében jár el, s nem tesz egyebet, mint tagadásba veszi az erkölcstelenség, és egyúttal a jogrendre ártalmas bűntettnek létjogát, illetőleg az erkölcsi rendet sértő, és a közérdeket veszélyeztető ténynyel szemközt, tagadásba veszi polgárainak tétlenül maradhatását. xL feladat nemcsak nem zárja ki, hanem ellenkezőleg feltételezi, hogy a büntetés az állam és társadalom egyéb viszonyaiból származó czéloknak: mint a praeventionak, a repressionak, ugy a javításnak is megfeleljen; de ez utóbbiak önmagukban, s ezek egyike sem alapja a büntetőjognak. A relativ czélok nemcsak összeköthetők az igazság czéljával, hanem,