Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása

200. szám. 137 S€N$. szám. Jegyzet. A törvényjavaslatot magát lásd az Iromány II. kötetének 169-ik lapján 57. szám alatt. I n d o k o k. ÁLTALÁNOS IJíDOKOK. A jelen törvényjavaslat előterjesztése, a szükség szempontjából nem kivan indokolást. Már az 179'd-ik évi országgyűlés felismerte a büntetőtörvénykönyvnek mulhatlan szükségét, s azóta három külön országos választmány, három külön javaslatot terjesztett az országgyűlés elé. Ezek között az első, nagy tudósunk Szalay László véleménye szerint is, mind közjogi, mind pedig a rendszer tekintetében nevezetes előnyökkel, s a múlt század vége felé hazánkban is elterjedt humanisticus iránynak jellegével birt; az utolsó pedig — az 1843-ik évi „Magyar büntető törvénykönyvi javaslat" mindig büszke emlékéül maradand fenn azon bámulatos haladásnak, melyet hazánk, az 1827-ik évi javaslat óta, a nyugati civilisatio vívmányainak, a jogrend és a humanismus követelményeinek felismerésében, s a tudomány megállapításainak, a fenforgó viszonyokkal való kiegyeztetésében tett. Ha mindazonáltal annak ellenére, hogy már több, mint 80 év előtt éreztetett a szükség, s a hiány pótlására oly régen tétettek meg a lépések, sőt elkészíttettek a munkálatok is: Magyarországnak mai napig sincs büntetőtörvénykönyve; ha nemcsak azon kérdés: hogy mely büntetéssel büntetendő bizonyos bűntett? — hanem az annál is sokkal fontossabbak, azok t. i. 1. hogy mely cselekmények, illetőleg mulasztások képeznek büntetendő cselekményt a criminalis törvények értelmében % 2. melyek mindenik ily cselekmény tényező elemei, a melyeknek létezése nélkül vagy épen nem, vagy egy bizonyos határozott bűntettről nem lehet szóf ha mindezen, az állam és polgárok biztonságát, s az utóbbiak szabadságát, becsületét és vagyonát a legmélyebben érintő kérdések fölötti határozat még ma is legnagyobb részben a biró belátására, a homályos analógiára, s nem biztos gyakorlatra van utasitva: ily helyzetben a jelen törvényjavaslat előterjesztése, kétségtelenül a legsürgősebb szükségben találja igazolását. Ehhez járul még, hogy nemcsak a magyar állam, vagyis a magyar koronához, mint államjogi egységhez tartozó országok területén, hanem a szorosan vett Magyarország — sőt a katonai határőrvidék visszakeblezése óta, egy ós ugyanazon megye területén is különböző büntetőtörvények vannak hatályban; a mi — eltekintve a jogbiztonságnak lényeges szempontjától — a büntetőtörvénykönyvnek élesen kifejezett közjogi jellegénél, és a közjoggal szoros összefüggésénél fogva, sem lehet továbbra fentartható. A kormány mélyen érezte a büntetőtörvénykönyv hiányát, s az ebből származó bonyodalmak súlyát, és nem is tévesztó szem elől azon feladatát, azon kötelességét: hogy a mindinkább nagyobb mérvekben, s határozottabb alakot öltött tényekben nyilvánuló követelménynek, a törvényKEPV. H. IROMÁNY. 1875-78. V. 18