Képviselőházi irományok, 1875. V. kötet • 171-200. sz.

Irományszámok - 1875-200. A büntetőtörvényjavaslat indoklása

138 200. szám. javaslat mielőbbi előterjesztése által megfelelni törekedjék. Még 1867-ik évben tűzte ki Horváth Boldizsár akkori igazságügyminister, az általa egybehívott — az elmélet és gyakorlat jeles szak­férfiaiból állott bizottság egyik feladatául, az 1843-ik évi büntetőtörvénykönyvről szóló javaslat anyagi részének átvizsgálását s a jelen viszonyokhoz alkalmazását. A bizottság nemes buzgalommal azonnal hozzá is fogott a munkálathoz, s rövid idő alatt be is fejezte azt. Az igazságügyminister ur azonban e munkálatot teljesen kielégítőnek nem tartván, egy, a mennyire lehetséges, az 1843-iki javaslat elveit fentarto uj törvényjavaslat elkészítésére adott megbízást. E megbízás folytán, 1870-ik évben be is nyújtatott egy uj törvényjavaslat, de az igazságügyminister ur, beható bírálat után nem találta magát arra indíttatva, hogy azt a törvényhozás elé terjeszsze. A szükség mindinkább égetőbb lévén, s időközben, ugy a büntetőtörvónykönyv egyes tár­gyait képező, valamint azzal szoros összefüggésben levő materiák iránt törvényes szabályok alkotása halaszthatlanná válván: mindinkább érezni kellett a büntetőtörvénykönyv hiányát, melynek általános része az egyes intézkedéseket részint kiegészíti, részint korlátozza, s a mi nélkül sem büntetőintéz­kedések, sem ezekkel rokon-természetü szabályok helyesen nem állapithatók meg. Ez okból 1870. évi június havában, ministeriumának egyik tagját bízta meg az igazságügyminister ur a büntető­törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak elkészítésével, mely megbízatás következtében, ós a meg­bízatáshoz képest, mindenekelőtt — az alapelveket tartalmazó munkálat terjesztetett elő. E tervezet­nek egy része azonnal, némely része pedig a minister jelenlétében tartott tanácskozmány folytán megállapittatván; maga a munkálat röviddel a megbízatás után megkezdetett. Kedvezőtlen körülmények kikerülhetlenné tevék, hogy a javaslat elkészítésével megbízott, az igazságügyministerium közigazgatási teendőivel nagyobb mérvben foglalkoztassák: mi által, a javas­latnak óhajtott gyorsasággal való elkészítése akadályoztatott. Időközben Horváth Boldizsár egészségi állapota miatt tárczájáról lemondván, az utána következő igazságügyministernek, Bittó Istvánnak az 1870: XXXI., XXXII. ós XXXIII. törvényezikkok szentesítése folytán, a legközvetlenebb és ha­laszthatatlan feladatát az elsőfokú kir. bíróságok ós a kir. ügyészség felállítása, a szervezés és az ezzel összekapcsolt felszerelés, valamint az uj organismus által szükségessé vált törvényjavaslatok, szabályrendeletek ós intézkedések elkészítése, illetőleg megtétele képezte, mely körülmény ismét hátráltatta a törvényjavaslat befejezését; míg végre a legsürgősebb szervezési, közigazgatási és egyéb feladatok bevégzése után, a büntetőtörvónykönyv tervezetének elkészítésével megbízott minis­teri hivatalnok más hivatali munkálatoktól felmentetett, s ezen intézkedés folytán, 1872-ik évi augustus havában a javaslat első szövegezése befejeztetett. Az országgyűlés megnyíltával, az igazságügyministeri táreza vezetésében ismét változás következvén be: a kész törvényjavaslatnak halasztást jaem engedő sokféle munkálatok által félbe­szakított átdolgozása csak az országgyűlési nyári szünidő alatt folytattathatott teljes erélylyel, s az a szünidő alatt be is fejeztetett. Az igy elkészült munkálat az előbbi igazságügyminister ur által a múlt országgyűlés elé terjesztetett. Azon országgyűlés — a mint tudva van — egyéb fontos teendőkkel lévén elfoglalva, eloszlott, még mielőtt a javaslatot tárgyalás alá vette volna. Időközben kormányváltozás állván be, a javaslat különös tekintettel a politikai sajtóban ós jogi szakirodalomban keletkezett bírálatokra, újra átvizsgáltatott, és részben módosíttatott. Egyszersmind szakférfiakból egy bizottság is hivatott össze a javaslat feletti véleménynyilvánítás végett; s ezen bizottság is javasolt néhány módosítást, a melyek a javaslat végső szerkesztésénél legnagyobb részben érvényesíttettek. Az igazságügyminister teljes megnyugvással állithatja, hogy a javaslat készítésénél buz­galommal kerestettek, és lelkiismeretesen használtattak fel mindazon források, melyek egy helyes, s hazai viszonyainknak is megfelelő büntetőtörvénykonyv készítésére nézve irányadók. Folytonos és különös figyelem fordíttatott az 1843-ik évi javaslatra, s nem foglaltatott a jelen törvényjavaslatba egy tétel, egy megállapítás sem, mely ellenkeznék az 1813. évi javaslatnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom