Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-49. Az osztrák-magyar monarchia és a rumániai fejedelemség között kötött és Bécsben 1875. évi junius 22-én aláirt kereskedelmi egyezmény
49. szám. 41 iparunk fejlesztésére, mely ipar, hazánknak legfontosabb és legéletre valóbb kiviteli ágát képezi, végre, hogy e szabad behozatal által Magyarország és jelesen az ország fővárosa a gabonára nézve világ vásárrá válhatik. A kormány ennélfogva a gabonavámok fentartásához mereven nem ragaszkodott, hanem azokat oly alkudozási eszköznek tekintette, mely a velünk szerződő nemzetek és nevezetesen Eumánia irányában, csak megfelelő viszontkedvezmények engedélyezése esetében ejthető el végképen, hogy pedig ilyenek a bemutatott egyezmény által el vannak érve, az elősoroltak eléggé igazolják. 2. A rumániai borok számára az eddigi (vámmázsánkinti 2 frt 63 krnyi) vám ezentúl is biztosittatik. Ezen kedvezményezett vámtétel nem foglal magában uj intézkedést, hanem csakis az eddigi állapot fentartását, mely tekintve a rumán borok csekély minőségét és értékét, valamint tarthatlanságát, nemcsak károsnak nem mondható, de magában véve csak méltányos. 3. Az élő állatokra kölcsönösen a fennebbi csekélyebb vámtételek, a lovakra pedig vámmentesség engedélyeztetik. Ezen intézkedés csak a más határon érvényes vámtételek Eumániára való kiterjesztésében állván, némileg a belföldi hizlalási ipar emelése szempontjából saját érdekünkben kívánatos és ott, hol termelésünkre nézve aggály lehetne, mint pl. a sertésnél -oly csekély értékű, (darabonként 5 kr.) hogy figyelmet sem érdemel. , Egyéb engedmény a be- és kiviteli vámok tekintetében részünkről nem tétetett és igy tarifáink megállapítása szempontjából szabad rendelkezési jogunk minden körülmények közt ezen egyezmény által érintetlenül maradt (V— VIII."ez. és a pótokirat 3; 4; és 5. pontja.) Az átvitel tekintetében teljes vámmentesség és forgalmi szabadság állapittatik meg, mely elv nálunk és a legtöbb nemzetnél már úgyis régóta el van fogadva. Eumániában azonban eddig teljesen nem alkalmaztatott, mert nevezetesen épitőfánknak Törökországba való átvitele több izben nehezíttetett. (XI. ez.) Az értókvámok, a mennyiben nálunk vagy Eumániában az előbb mondottak szerint talán még egyes czikkekfe ideiglenesen vagy állandóan fen fognak tartatni, azon módozatok szerint meg lesznek állapitandók, melyek monarchiánk és Prancziaország közti áru-forgalomra nézve szerződésileg meg vannak határozva, mely eljárásnak szoros ós lelkiismeretes alkalmazása mellett az értékvámok alá eső tárgyaknál is minden eddig tapasztalt visszaélésnek és önkénynek teljesen eleje vétetik. (XII—XVII. ez.) A vásárra bizonytalan eladásra, kijavítás vagy átdolgozás végett hozott, vagy kivitt árukra, valamint a legeltetésre hajtott állatokra nézve vámmentesség engedélyeztetett, mely engedmény a rumániai vásárokat látogató kereskedőink és iparosaink érdekében ós a honpolgáraink által Eumániában nagyobb mérvben űzött legeltetés javára előnyösnek mondható. (XVIII. czikk.) Az egyezmény megoldja egyszersmind az évek óta függőben levő és számos méltó panaszra okot szolgáltatott, octroy-kérdést is. Ugyanis a rumániai városokban sokszor tulmagas fogyasztási adók szedettek, melyek némely áruknál a forgalmat egészen megakadályozták. Noha lehetetlen valamely országtól azon jogot elvitázni, mely szerint bizonyos fogyasztási czikkektől fogyasztási adót szedhessen, mégis módot kellett találni, hogy egyrészt a külföldi czikkek más vagy magasabb adó alá ne vettessenek, mint a hasonló természetű belföldiek és ily módon versenyünk a szomszéd államban ne akadályoztassák, másrészt pedig, hogy a Eumániában nem gyártott vagy termelt ozikkekre fenálló belföldi adók a kellő mértéken tul egyoldalulag és a megállapított mérsékelt vámtétel kijátszása szempontjából önkónyüleg fel ne emeltessenek, mi az egyezmény és a zárjegyzőkönyv szabályai által teljes megnyugvásunkra eléretett. (XXI. czikk.) KÉPVH. IROMÁNY. 1875-78 II. G
