Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.

Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat

56. szám. Ig7 is fentartotta. Ez intézkedéseket tehát a jelen tervezetnek már azért is át kellett vennie, mert azok a váltótörvény életbeléptetése óta szakadlanul érvényben vannak. Ehhez járul még, hogy a kérdéses intézkedések ugy a váltó formális természetének, mint a méltányosságnak teljesen megfelelnek s főleg azért érdemelnek figyelmet, mert a forgatókat — a váltóigéret természetének alterálása nélkül — egy praesumtio segítségével megvédik az ellen, hogy a meghamisitás ténye miatt kárt szenvedjenek. Miután azonban e vélelem csak egyszerűen praesumtio jurisnak tekinthető, az nem zárja ki az ellenkező bebizonyithatását; tehát megvédi a váltóbirtokost is attól, hogy teljes követelésétől elüttessék akkor, ha a forgatók a váltót a hamisitás után irták alá; ha tehát azt a meghamisított tartalom mellett adták tovább. 116. §-hoz. Azon okok, melyek az előbbeni czikkben foglalt határozatok igazolására felhozattak, a magyar váltótörvény 186. §-ának átvételét is indokolhatják.* Valamint a forgató, ugy az 'elfogadó, illetőleg a kibocsátó sem kötelezhető arra, hogy többet fizessen, mint a mennyire magát lekötötte; azon vélelem tehát, melyet az előbbeni czikk a forgatók érdekében felállított, az elfogadóra és a kibocsátóra nézve is szükségesnek mutatkozik. 117. §-hoz. A magánjogban elfogadott azon elv, hogy a tulajdonjog az okirat elvesztése által nem szűnik meg, a váltótörvényekben is alkalmazást nyert, melyek az elveszett váltó birtokosának, tekintettel arra, hogy az okirat elvesztése által csak a jog érvényesítésének lehetősége tekinthető megszűntnek, kivételesen a megsemmisítési eljárás megengedése által adnak oltalmat, lehetővé kívánván a váltóbirtokosnak tenni, hogy ez a fizetéshez, ennek lényeges feltétele — a bemutatás és a váltó kiadása — nélkül is juthasson. A mi magát a 117. czikkben foglalt intézkedést illeti, az lényegileg nem csak a k. n. váltó-rendszabálynak, hanem saját váltótörvényünknek is megfelel; mirét is annak bővebb indokolása már azért is mellőzhetőnek mutatkozott, mert a fizetési hely oly átalános illetőségnek tekinthető, mely alá a váltó-kötelezettek kivétel nélkül tartoznak, s mely ellen közülök. a peres eljárásban sem élhetne egyik is érvényes kifogással. 118. §-hoz. Ha a megsemmisítés iránti intézkedés, az európai váltótörvények útmutatása nyomán, a váltó-jog anyagi részébe felvétetik, a megsemmisítés jogi következményeinek megállapításánál, a német váltó-rendszabály intézkedései a leghelyesebb alapul kínálkoznak már azért is, mert azok e kivételes eljárás jogi hatályát a méltányosság határain belől állapítják meg akkor, midőn a váltóbirtokos csak az elfogadó s a kibocsátó ellen adnak jogot a váltóösszeg követelésére. Arra nézve, hogy az elveszett váltó birtokosa minden igénytől el ne ejtessék, indokul szolgálhat a méltányosság; de nem szolgálhatna ez indokul arra, hogy azon formalitások, mikhez a viszkereset köttetik, könyebben félretétessenek s az intézvényező a forgatók vagy a névbecsülő, a puszta megsemmisítés alapján fizetésre szoríttassanak. A viszkereseti jog, miként már érintetett, feltételes levén, azt sem a váltó elvesztése, sem más véletlen körülmény feltétlenné nem teheti. A k. n. váltórendszabály nem intézkedik azon feltételekről, melyek telepitett váltóknál a fizetéshez, a megsemmisítési eljárás kiegészítéséül, szükségesek oly esetben, midőn a váltón telepes lett kijelölve ; pedig az ily váltókat az elfogadó illetőleg a kibocsátó elleni kereset szempontjából