Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat
168 56. szám. sem lehet a közönséges váltókkal egy cathegoriába helyezni. A jelen tervezet ép ugy, mint a k. n. váltórendszabály, a telepitett váltóknál a fizetés végetti bemutatást, a kereset különbeni elvesztése mellett teszi a váltóbirtokos kötelességévé, ezzel egyúttal kijelentvén, miszerint az ily váltók alapján feltétlen keresetet nem ismer. Úgyde ha a megsemmisítési eljárás magában véve elegendőnek nyilváníttatnék arra, hogy annak alapján az elfogadó, illetőleg a kibocsátó fizetésre szoríttassák, akkor a telepitett váltók megfosztatnának jellegüktől s a váltóbirtokosnak kényelmes mód nyújtatnék a törvény kijátszására minden oly esetben, midőn ez az óvást a telepesnél elmulasztotta. Ily körülmények közt a 118 ez. második bekezdése, mely a váltórendszabálynak egy kétségtelen hiányát pótolja, teljesen indokoltnak tekinthető. 119.- §-hoz. Már a lipcsei tanácskozmányban átalában elismertetett azon nézet helyessége, mely szerint a vindicatiónak a váltó tényleges birtokosa ellen, a közönséges feltótelek közt helye nem lehet. A váltó, mint a kereskedelmi forgalom egyik fizetési médiuma, bizonyos tekintetben kereskedelmi értékpapírnak tekinthető, miért is a vindicatió szempontjából a közönséges adóslevelekkel egy cathegoriába nem helyezhető. Ehhez járul még, hogy a törvények, a váltó forgalmi képessége érdekében, a váltóbirtokos külső legitimatióját rendszerint elegendőnek tekintik s ez okból a fizetőt a hátiratok valódiságának vizsgálására nem kötelezik. Mindezen körülmények azt követelik, hogy a vindicatió a váltóbirtokos ellenében csak bizonyos 'feltételek mellett engedtessék meg. E feltételeket jelöli ki a tervezet 119. czikke, mely a k. n. váltórendszabályhoz csatlakozik s a váltóbirtokost, ki minőségét a hátiratok összefüggő és egész ő hozzá lenyúló lánczolatára alapítja, csak az esetben kötelezi a váltó kiadására, ha őtet a megszerzésnél roszhiszemüség vagy gondatlanság terheli. E kérdés azonban a dolog természete szerint a váltóeljárás tárgyát nem képezheti s a per, mely a váltónak volt és tényleges birtokosa közt a tulajdonjog tekintetében keletkezik, a polgári peres eljárás szabályai szerint nyerhet csak megoldást. Végre nem leend felesleges e helyütt kiemelni, miszerint a jelen tervezet, eltérőleg a magyar váltótörvénytől, a megsemmisítési eljárás módozatait azért nem vette fel keretébe, mert ezek, mint tisztán alaki cselekvények, a materialis jog körébe nem tartoznak. Budapest, 1875. : november 4-én. Perczel Béla s. k., igazságügyminister.
