Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat
148 ' 56. szám. 67. §-hoz. Azok után, mik az utalvány és a névbecsülés jogi természetére nézve felhozattak, a 67. czikkben foglalt intézkedések bővebb indokolást alig kivánhatnak. Minden, mi a szükségbeli utalványra vonatkozó egyes határozatok indokolására, különösen az elfogadás joghatályára s a viszkeresetre nézve a 65. czikkben felhozatott, a 67. czikkre is alkalmazható, miért is e helyütt elégnek látszik egyszerűen a már kifejtettekre utalni. ' . 68. §-hoz. A szükségbeli utalvány átalában azért használtatik, hogy a váltó által képviselt fizetési igéret beváltása biztosittassók, annak czélját tehát nem csak a váltó elfogadása, hanem annak kifizetése is képezi; igen természetes tehát, hogy a váltóbirtokos oly esetben, midőn az elfogadó a fizetést megtagadja, ezt a szükségbeli utalványozottnál tartozik keresni. A névbecsülő, ki a váltót valamely előző javára fogadja el, e tényével a fizetést csak feltételesen vagyis azon esetre igéri, ha a váltó az intózvényezett által lejáratkor ki nem fizettetik; a névbecsülő elfogadónak tehát sem jogában sem kötelességében nem áll a váltót az intózvényezett mellőzésével kifizetni; a zavar ugyan is, mely az elfogadás megtagadásából eredett, csak részletes és nem zárja ki azt, hogy a váltó lejáratkor czélját elérhesse. Ez okból teszi a jelen tervezet a váltóbirtokosnak kötelességévé, hogy a váltót az intézvényezettnek lejáratkor még az esetben is bemutassa, ha ez az elfogadást korábban megtagadta. A 68. czikk tehát csak a következetességnek felei meg, midőn a váltóbirtokost a fizetés hiánya miatt felvett óvás után kötelezi arra, hogy a váltót a nóvbecsülőnek mutassa be. • Hogy a tervezet 68. czikke a váltóbirtokos mulasztását egyedül az utalványozó, illetőleg a névbecsült és ennek utódai elleni viszkereset elvesztésével sújtja, — abban találja indokolását, hogy maga az utalvány, illetőleg a névbecsülós csak a most emiitett szemétyek viszonyait érinti; az utalványnak ép ugy, mint a nóvbecsülésnek az a czélja, hogy az utalványozó, illetőleg a nevbecsült s ennek utódai a viszkereset kellemetlenségei ellen biztosíttassanak; ha tehát a váltóbirtokos mulasztást követ el, hátrány csak ,a most érintett személyekre hárulhat; a méltányosság postulatumaként jelentkezik ennélfogva, hogy a váltóbirtokos azon személyek elleni viszkeresete elvesztésével ne sujtassék, kik a közbenjáráson kivül állanak, kik annak előnyeire igényt semmi esetben sem tarthatnak. 69. §-hoz. Valamint a saját rendeletre szóló, ugy a saját váltó is csak a hátirat által nyer forgalmi képességet. Annak hozzájárulásával uj kötelezettek lépnek a váltókapcsolatba, kik nem csak a kibocsátó, hanem a tulajdonKépeni előzők ellen is váltójogokat szereznek s egymáshoz ugyanazon viszonyban állanak, melyet az idegen váltó forgatása az érdekeltek közt megállapít. Ily körülmények közt s tekintettel arra, hogy a nóvbecsülésnek átalában csak előzők, tehát olyanok érdekében lehet helye, kik viszkereset alatt állanak, igen természetes, hogy nóvbecsülésnek a saját váltónál addig, mig az forgatva nem lett, mig tehát viszkeresetre kötelezettek rajta elő nem fordulnak, helye nem lehet. Ez a dolog természetéből következik ugyan s a törvénynek a névbecsülósre vonatkozó intézkedéseiből minden nehézség nélkül deducálható; mindamellett a lehető félreértések elhárítása végett nem látszott feleslegesnek a 69. §-ban foglalt intézkedést a törvény keretébe felvenni. 70. §-hoz. A váltóbirtokos jogos igényei nem terjedhetnek tovább, mint az igért fizetés teljesítésére; reá nézve tehát egész közönyös lehet az, hogy a fizetés kitől származik, ugyanazért nem állhat jogában az ajánlott teljes fizetést, bárkitől eredjen az, visszautasítani.
