Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat
56. szám. 147 megküldje, hogy ez a beállott zavarból keletkezett jogait saját előzői ellen érvényesíthesse; utóbbi minőségénél fogva ellenben, mint önálló adós lép a váltókötelezettek közé; átveszi annak.teljesítését, mi a váltó tartalma szerint az intózvényezett kötelessége lett volna. Miután azonban belépése a váltókapcsolatba felhívás nélkül s a bekövetkezett zavar miatt történt, mi sem természetesebb, mint az, hogy a zavart s azzal együtt jogosultságát a belépésre kellően igazolni tartozik. E végből teszi a tervezet 65. czikke a névbecsülőnek kötelességévé, hogy az elfogadás hiánya miatt felvett óvást magának kiadassa, abban előbb a történt közbenjárást feljegyeztetvén; hogy a közbenjárásról a névbecsültet, az óvás megküldése mellett értesítse. Ekként, míg egyrészről jogosultságát a belépésre, az ellenében, kinek érdekében eljár, kellően igazolja, másrészről az utóbbinak lehetővé teszi, hogy előzőitől, a bekövetkezett zavar miatt, biztosítást követelhessen. Hogy a tervezet a nóvbecsülő mulasztását váltójogi hatálylyal nem sújtja s ezt mindössze a mulasztásból eredő kár megtérítésére kötelezi, abban találja indokolását, hogy a jelen tervezet a névbecsülő elfogadónak ép oly kevéssé ad biztosítási viszkeresetet, mint nem ruházza fel e joggal a szükségbeli utalványozottat, hogy továbbá a névbecsülő, habár önálló kötelezettséget vállal, a névbecsült irányában mindössze meghatalmazási viszonyba lép, mely következményeiben nem a váltó-, hanem a köztörvény szerinti elbírálás alá esik; nincs tehát semmi elfogadható ok arra, hogy a névbecsülő a 65, czikkben megállapított kötelesség elmulasztásáért, váltó-jogi hátránynyal sujtassék akkor, midőn reá nézve a belépés a váltókapcsolatba csak kötelességet von maga után. 66. §-hoz. Miután a névbecsülő az elfogadásra egyátalán kötelezve nincsen, teljes szabadságában áll azt a váltókapcsolatban álló személyek bármelyikéért teljesíteni, feltéve, hogy ezt oly személy érdekében teszi, ki ellen közbenjárás nélkül viszkeresetnek helye lehetne; miből egyúttal önként következik, hogy a közbenjárásnak a váltókapcsolaton kivül álló személyek érdekében, ép oly kevéssé lehet helye,- mint nem történhetnék a névbecsülés a váltóbirtokos érdekében, kit csak jogok, de nem kötelességek illetnek. Azonban habár a törvény átalában a névbecsülőre bizza annak meghatározását, hogy kinek érdekében kivan közbenjárni, ép ugy mint a szükségbeli utalványnál, intézkedni kellett az esetre is, ha a névbecsülő szándékának határozott kifejezést nem adott. Ily esetben a tervezet 66. czikke szerint azon vélelemnek van helye, hogy a névbecsülés az intézvényező, tehát azon személy érdekében történt, kinek honoráltatása által az előzők mind felszabadulnak a viszkereset alól. Hogy a névbecsülési elfogadásnak magára a váltóra kell vezettetni, az az eddig kifejtettek után kétséget nem szenvedhet. Váltói jogok és kötelezettségek ugyan is csak váltóból származhatnak; minden nyilatkozatnak tehát magára a váltóra kell vezettetni s igen tévedne, ki az óvást a váltó kiegészítő részének tekintve, a névbecsülőnek szóval tett és az óvásban feftett nyilatkozatát, váltói kötelezettség megállapítására elégségesnek vagy alkalmasnak tekintené. Az óvásnak jogi természeténél fogva nem lehet rendeltetése megállapítani azon személyeket, kik a váltójogi kapcsolatban egyik vagy másik minőségben szerepelnek; az óvás rendeltetése nem egyéb, mint igazolni azon tényeket, mik a váltói jogok fentartására vagy átalakítására vonatkoznak; mint feltétele a viszkeresetnek, vagyis bizonyos személyek ellen már szerzett jogok érvényesítésének, az óvás nem állapithat meg jogokat oly személyek ellenében, kik a váltón elő nem fordulnak, tehát a váltóüzlettel jogi kapcsolatban nem állanak. Végre nem látszik szükségesnek azt sem külön kiemelni, hogy a névbecsülő minőségét az elfogadás alkalmával kitüntetni tartozik, ha annak a jelen törvényben megállapított joghatályt kívánja tulajdoníttatni; mert, ha a váltóra egyszerűen nevét vezeti rá, nyilatkozata a körülményekhez képest feltétlen elfogadásnak vagy kezességnek fogna tekintetni. 19*
