Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat
138 56. szám. minden későbbi birtokosa irányában is váltójogi kötelezettséget vállal tekintet nélkül azon jogviszonyra, mely elfogadásának esetleg alapul szolgált; azon okok, melyek őt az elfogadásra birták, tekintetbe nem jöhetnek. E mellett azonban magától értetik, hogy az elfogadó kötelezettségére nézve saját nyilatkozata szolgál irányadóul; miért is őtet sem az elíogadottnál magasabb összegre kötelezni, sem más feltétel mellett megtámadni nem lehet, mint melylyel a kötelezettséget elvállalta. A k. n. váltórendszabály s ehhez csatlakozva a jelen tervezet 46. czikke is az elfogadót az intézvényező irányában is feltétlenül felelősnek nyilvánítja; e tekintetben tehát lényegesen eltér a magyar váltótörvénytől, mely szerint — 80. §. — az elfogadás a kibocsájtó irányában, csak az esetre von maga után kötelezettséget, ha ez a váltót saját rendeletére állította ki. Hogy e tekintetben a k. n. váltórendszabály helyesebb álláspontot foglal el, azt a következő momentumok igazolhatják. A k. n. \áltórendszabály azon — teljesen correct — szempontból indul ki, miszerint az elfogadóra nézve pusztán véletlenség az, hogy nem valamelyik forgatótól, hanem magától vényezőtől, kire a váltó visszament, támadtatik meg; ő ezt elfogadásánál fogva nem várhattf,, mert arra kötelezte magát a váltó minden jogszerű birtokosa irányában, hogy a váltót lejáratkor beváltandja; irányában tehát nem történik jogtalanság, ha az intézvényező javára kötelezettnek nyilvánittatik; mig az ellenkező intézkedés az intézvényezőt méltatlanul sújtaná s ingerül szolgálna az elfogadónak arra, hogy ez a fizetést megtagadja. Az intézvényezett, midőn a váltót elfogadja, egyáíalán nem jelenti ki azt, hogy ki részére kötelezi magát, reá nézve tehát egészen közönyös az, hogy ki által szorittatik kötelessége teljesítésére. Ehhez járul még, hogy az elfogadó helyzete fokkal könnyebb, ha az intézvényező által támadtatik meg; mert ez esetben mindazon kifogásokat használhatja, melyek őtet az intézvényes tényéből illetik s melyeket a forgatók közül egyik ellen sem érvéDyesithetnó. Hogy az európai törvények e tekintetben a n. váltórendszabály kivételével — határozott állást nem foglaltak el, annak oka azon körülményben keresendő, hogy a theoria korábban minden váltó-szerződésnél értéket tételezett fel — s annak kiegyenlítését magában az elfogadásban — bizonyos formulák által kívánta kifejeztetni. Hisz a Oode de Commerce — 117. ez. — határozottan kimondja, hogy az elfogadás a fedezet átvételét tételezi fel s az elfogadó feltétlen kötelezettségét a forgatók irányában mesterséges utón azáltal magyarázza meg, hogy ezek irányában az elfogadást a fedezet átvételének bizonyítékául jelöli ki. Mig a törvényhozások azon nézetből indultak ki, hogy az intézvényes az intézvényező ellen, a- forgatmányos a forgató ellen az érték elismerése nélkül váltójogokat nem szerezhet — addig az elfogadót az intézvényező irányában feltétlenül felelőssé tenni nem lehetett; ha azonban a törvény a valutát s annak átvételét a váltó lényeges kellékének, a váltó-szerződés alapjának nem tekinti, akkor lehetetlen, hogy az elfogadót az intézvényező irányában a felelősség alól feloldja, a nélkül, hogy a váltó-szerződést formális és a váltói obligatiót abstract jellegétől meg ne fosztaná. 47. §-hoz. A telepitett váltó elfogadása átalában perfectnek csak akkor tekinthető, ha az intézvényezett azon személyt is kijelöli, ki által a fizetést a telep helyén teljesittetni szándékozik. Ez a magyar váltótörvényben is határozott kifejezést nyert, melynek 73. §-a szerint a telepes kijelölésének elmulasztása az elfogadás megtagadásával egyenlőnek tekintetik s a váltóbirtokos a felvett óvás alapján előzői ellen viszkeresetet indíthat. A köz. n. váltórendszabály ennél sokkal helyesebb álláspontot foglal el ós a telepes kijelölésének elmulasztásával semmiféle joghátrányt össze nem köt. Iga/, hogy a telépeaés a váltóbirtokos érdekében történik, kinek egyúttal érdekében állhat az iránt is tisztában lenni, hogy a fizetést a lejáratkor kinél keresse és követelje;'miután azonban, a dolog lényegét tekintve, reá nézve egészen
