Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat
56. szám. 139 közönyös az, hogy a fizetést ki teljesiti, az előzők felesleges zaklatásaként jelentkezik, ha ezek a telepes ki nem jelölése, tehát egy egészen lényegtelen ok miatt viszkeresettel támadtatnak meg. A dolog sokkal egyszerűbb, hogysem a váltóbirtokos érdekein egy helyes praesumtio által történhetik, ha a köz. n. váltórendszabály értelmében az tételeztetik fel, hogy az intézvényezett maga kívánja a fizetést a telep helyén teljesíteni. A váltóbirtokos lejáratkor a telepest is köteles lenne felkeresni s ha azt nem találja, diligentiáját óvással igazolni, ugyanazon fáradtsággal az elfogadót is felkeresheti s ha ezt nem találja, a kifizetés nenl teljesítését hasonlag csak óvással kell constatálnia. 48. §-hoz. A köz. n. váltórendszabály a fizetés végetti bemutatást a váltóbirtokostól a viszkereset különbeni elvesztése mellett megkívánja ugyan, de ezt neki nem teszi határozottan ós világosan kötelességévé oly esetben, midőn az intézvényezett a váltó elfogadását korábban már megtagadta. Következtetés utján ez a német váltórendszabályból is megállapítható ugyan, mert ennek 41. czikke semmi kétséget sem hagy az iránt, hogy a váltórendszabály a fizetés végetti bemutatást minden esetben, tehát még akkor is megkívánja, ha a váltó korábban elfogadva nem lett; mindamellett nem látszott feleslegesnek a jelen tervezetbe a 48. czikk intézkedését felvenni. Eltekintse ugyanis attól, hogy a váltó forgalomra szánt papir lévén, az elfogadás végetti bemutatás után is több kézen mehet keresztül, miért is az intézvényezett csak a bemutatás által jön és jöhet tudomására annak, hogy a váltó kinek birtokában van, csak ez által tudhatván meg egyúttal, ki részére kelljen a fizetést teljesítenie, a bemutatást szükségessé teszi az is, hogy a bemutatási és lejárati idő közt az intózvényező és intézvényezett viszonya oly változást szenvedhetett, melynek folytán az utóbbi a korábban visszautasított meghagyásnak kész megfelelni. De a dolog természete is azt hozza magával, hogy a fizetés végetti bemutatás a szóban levő esetben megtörténjék; mert ha az intézvényező a váltó által meghatározott időbeni fizetést igér, az igéret be nem következettnek jogilag csak akkor tekinthető, ha az igéret realisálására szükséges felszólitás, a kijelölt fizetési időben és siker nélkül történt. 49. §-hoz. Azon eselekvényeknél, melyeket a váltótörvény bizonyos jogok fentartása végett megkíván, soha sem jöhet tekintetbe az, hogy a teljesítendő cselek vényeknek lesz-e foganatja vagy sem, czélhoz vezetnek-e azok vagy sem; a megszabott cselekményeknek minden oly esetben, midőn azoktól valamely jog fentartása függ, teljesíttetni kell még akkor is, ha azok előreláthatólag eredményhez nem vezetnek. Ezért van, hogy a váltótörvény pl. az óvást mint a viszkereset feltételét, ha az érdekelt fél részéről világosan elengedve nem lett, minden esetben megkívánja s annak elmulasztásánál a mentességet vagy igazolást teljesen kizárja. Ezenfelül a törvény által megszabott cselekmények azon személynél teljesitendők, melyet a törvény e végre kijelöl; ugyanazért a nem kellő helyen törtónt teljesítés a nemteljesitóssel rendszerint egyenlőnek tekintetik. Ha az, kinél a bemutatásnak történni kellene, meghalt vagy csőd alá került, kétség támadhat az iránt, hogy a cselekvénynek kinél kell és kinél lehet érvényesen teljesíttetni. Az e részbeni kételyek elhárítását s ezzel együtt a váltói jogok lehető biztosítását czélozza a 49. §., midőn az érintett esetre a bemutatást szabályozza. 50. §-hoz. Azon okok, melyek a 40. czikkben foglalt intézkedések igazolására felhozattak, nagyban és egészben az 50. czikkre is alkalmazhatók levén, e részben az ujabb indokolás teljesen feleslegesnek mutatkozik Valamint a lát utánra, ugy a hátra szóló váltóknál sem lehetne az előzőket bizonytalan időn át obiigóban tartani; miért is e tekintetben legczélszerübbnek mutatkozott a köz. n. váltórendszabály intézkedéseit elfogadni s a tervezet e tekintetben csak annyiban tér el a váltórendszabálytól, 18*
