Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat
56. szám. az elévülés kezdete későbbre halasztatik s ekként az elfogadó a váltóbirtokos érdekében hosszabb időn át felelősség alatt tartatik. Hogy a tervezet 41. czikke a váltóbirtokost az óvás elmulasztása esetében, az előzők elleni viszkereset elvesztésével sújtja, abban találja indokolását, hogy a megelőző ozikk a viszkeresetet a kellő időben törtónt bemutatástól tételezi fel, hogy tehát a váltóbirtokostól diligentiája igazolását követeli; úgyde miután ezt csak a kellő időben felvett óvással teheti, misem természetesebb, mint az, hogy az óvás elmulasztása folytán viszkereseti jogai megszűntéknek tekintendők. 42. §-hoz. A lát utánra szóló váltók jogi természetét nem alterálja az, hogy egyenes fizetési Ígéret és nem fizetési meghagyás alakjában állíttatnak ki, ugyanazért a jelen tervezet 40. és 41. ezikkeiben foglalt határozatok a saját váltókra is alkalmazást nyerhetnek, magától értetvén, hogy miután az ily váltóknál az intézvényezett teendőjét és szerepét a kibocsátó veszi át, a bemutatásnak is ennél kell történni. * 43. §-hoz i Az intózvényezettnek abbeli nyilatkozata, hogy a nyert fizetési meghagyást elvállalja, az eredeti váltóra vagy annak másodlatára, de nem a másolatra vezetendő ós sem szóval, sem hallgatag nem történhetik. A váltói kötelezettségek megállapítására okirat kívántatik, melylyel minden nyilatkozatnak kapcsolatba kell hozatni; erre alkalmasnak egyedül csak az eredeti váltó tekinthető, melyet a másolat, miután egyedül része az eredetinek, azért nem pótolhat, mert kapcsolatban az eredetivel képezhet csak teljes váltólevelet. De nem pótolhatná az elfogadást a külön okiratra vezetett nyilatkozat sem, a váltó kellékei ugyanis nem pusztán feltételei forgalmi képességének, hanem oly alkatrészei egy formái-ügyletnek, melyeknek hiánya az ügylet érvénytelenségét vonja maga után; ez alkatrészeknek együttes jelenléte ugyanazon okiraton qualificálhatja ezt csak váltóvá. A most érintett okok s azon körülmény, hogy a váltó, mint a forgalom közvetítője, csak ugy felelhet meg rendeltetésének, ha az általa tett fizetési Ígéret magából a váltóból kiviláglik s általa mindenkinek közvetlen tudomására hozatik, minfnélkülözhetlen kelléket tüntetik fel azt, hogy az elfogadás iránti nyilatkozat magán a váltón, írásban történjék. Miután annak, ki mástól fizetési meghagyást nyer, a dolog természete szerint szabadságában áll e meghagyásnak részben vagy egészen, feltételesen vagy feltétlenül eleget tenni, szabadságában is áll abbeli v szándékának világos és határozott kifejezést adni, a midőn magától órthetőleg az elfogadást tárgyazó nyilatkozat joghatályára nézve, az elfogadónak világosan kifejezett szándéka szolgál zsinórmértékül; de ha az intézvényezett e jogával nem éi, akkor helyesen ^tehető fel róla, hogy az intézvényező meghagyásának egész kiterjedésben és feltétlenül kivan eleget tenni; hogy továbbá e szándékának azáltal, hogy miűden megszorítást mellőzött, határozott kifejezést adott. Az intózvényezettnek a váltóra vezetett nyilatkozatát tehát, a mennyiben annak korlátozása magából a váltóból ki nem tűnik, oly elfogadásnak lehet és ke)l tekinteni, mely minden későbbi magyarázatot kizár. E nélkül a váltó megszűnik a fizetés közvetitője lenni s mindenki óvakodnék készpénzgyanánt oly fizetési ígéretet elfogadni, melynek módozatai bizonytalanok, melynek érvényesítése még mindég kétségessé tétethetik. Az egyszer megtörtént elfogadás nem csak a váltóbirtokosnak, hanem azoknak is javára szolgál, kik a váltókapcsolatba léptek, a mennyiben ezek felelőssége a megtörtónt elfogadás folytán kétségteldnül enyhébb lesz; ők azontúl már csak a fizetésért s nem egyúttal az elfogadáséirt is
