Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat
1M 56. szám. eredő és eredhető jogviszonyok' fejtegetésébe; de legalább kijelenti, hogy az érintett személyek, mint forgatók esetleg kettős minőségben felelősek lehetnek. E kijelentés segítségével nem leend nehéz az illetők jogait és kötelezettségeit minden egyes coneret esetben meghatározni. így pl. az elfogadó, ha a váltó reá ruháztatik s általa ismét forgattatik, feltéve, hogy a hátiratában a felelősséget magától el nem háritá, kettős minőségben lesz felelős, mi főleg részbeni elfogadás esetében bírhat fontossággal, mert mig elfogadói minőségében csak az elfogadott összegért felelős, forgatói minőségében az egész váltóösszegért terheli őt a felelősség. Hasonlólag fontos lehet az ismételt forgatás, ha az egy korábbi előzőtől származik; mert ha pl. a váltót az óvási határidő eltelte után s a nélkül, hogy a váltó ovatolva lett volna, forgatja tovább, ez utóbbi minőségében ellene viszkeresetnek leend helye: (1. a 34. czikket), mig ellenben korábbi minőségében viszkeresettel meg nem támadható. 29. §-hoz. A váltó természeténél fogva egységes hitelpapír lévén, mulhatlanul szükséges, hogy az abból eredő járulékos operatiók, magával a váltólevéllel kapcsolatba hozassanak s azzal összefüggő egészet képezzenek. A jelen tervezet, miként az a későbbi intézkedésekből kitűnik, a váltóbiríokosi minőség igazolására nézve egyedül a külső legitimatiót kívánja ugyan, de feltételként jelöli ki, hogy a váltóbirtokos e minőségét a hátiratok összefüggő s egész ő hozzá lenyúló lánczolatára alapítsa; ez összefüggés azonban csak ugy képzelhető, ha az átruházást tartalmazó nyilatkozatok a váltólevéllel kapcsolatba hozatnak, vagyis, ha a hátirat magára a váltóra és ha több példányban lett kiállítva, valamelyik eredeti példányra, vagy a másolatra vagy végre a toldatra vezettetik. Ilyen kétséges a 29. czikk intézkedése, mely egyébiránt már azért is elfogadható, mert az a k. n. váltórendszabálynak a tudomány által megállapított értelmezésével teljesen megegyez. A tervezet a hátiratot formákhoz nem kötött ügyletnek tekinteni, melynek érvényességéhez az az átruházási szándék mellett teljesen elegendő, ha a forgató aláírását vezeti a váltóra. És miután az átruházási szándók a váltólevél átadásában kellő kifejezést nyer akkor is, ha a forgató ezt a hátiratban külön kitüntetni akarja, egyátalában nem szükséges, hogy az átruházási szándék gramatikai mondatképzésben nyerjen kifejezést; hanem elegendő, ha az érintett szándók kifejezésére a kereskedelmi forgalomban elfogadott rövid, gyakran egész jogviszonyt magukban foglaló kifejezések pl. „helyettem N. N. ur rendeletére" vagy „fizessen ön N. N. ur rendeletére" stb. használtatnak. Szorosan véve tehát a tulajdonképeni hátirat lényeges kelléke gyanánt egyedül a forgatmányos neve és forgató aláírása jelentkezik; mert az átruházási szándék kifejezését az oklevél tényleges átadása teljesen pótolja. Ugy a magyar mint a régibb európai váltótörvényektől az üres hátirat teljesen érvényes átruházásnak, tökéletes hátiratnak tekintetik. Hogy a törvény holt betű marad, ha a helyett, hogy a kereskedelmi forgalmat vezetné, azt teljesen korlátozni akarja, erre legfényesebb példa a hátirat, mely a törvény minden tilalma és korlátozása daczára oly általánossá lett a kereskedelmi forgalomban, mikép arra nézve ma már nólkülözhetlennó vált. Daczára annak, hogy saját váltótörvényünk 34. §-a az üre's hátiratot, a mennyiben abban engedmény nincs kifejezve, meghatalmazásnak tekinti, az átruházás e neme mindinkább nagyobb elterjedést nyert; és ez természetes, mert az üres hátirat, eltekintve attól, hogy a váltóügylet lényegesen megkönnyíti, különösen azon előnyt nyújtja, hogy a váltó annak segítségével több kézen mehet keresztül a nélkül, hogy azok, kik a váltót üres hátirattal birták, a váltóügyletben bármi tekintetben szerepelnének. Ha valami, ugy kétségkívül az üres hátirat, meghonosítása tette lehetővé, hogy a váltó, mint a kereskedelmi forgalom fizetési médiuma szerepelhessen, hogy az készpénz gyanánt kézről kézre menjen át, mig utolsó birtokosa által reálisáltatik.
