Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.

Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat

56. szám. 129 E tekintetben nem képezhet nehézséget azon körülmény, hogy a váltó üres hátirat mellett nem ritkán csak behajtás végett adatik át valakinek, hogy tehát a birtokos szándéka nem a tulaj­don átruházására irányul, mert a váltó formális jellegét minden körülmény közt, az ügylet minden stádiumában megtartja, s a felek esetleges szándéka figyelembe már a<zért sem jöhet, mert ez által oly kifogásokra adatnék alkalom, melyek a váltó rendeltetését teljesen meghiusitanák. Hogy e részben mily nehéz a kellő határokat kijelölni, azt a magyar váltótörvény igazolja, mely az üres hátiratot esak meghatalmazásnak tekinti s 35. §-ában annak kikötését mégis megengedi anélkül, hogy az utólagos kitöltés ellen akkor is, ha a váltó világosan meghatalmazásból lett átadva, érvényes kifo­gással élni lehetne. Nem szenvedhet tehát kétséget, hogy a k. n. váltórendszabály teljesen eorrect, az ügylet természetének teljesen megfelelő álláspontot foglal el, midőn az üres hátiratot érvényes átruházási módnak, tökéletes hátiratnak tekinti. Hogy a forgató, ki a váltót üres hátirat mellett adja tovább, ezt bizonyos megszorításával is teheti, kétséget már azért sem "szenvedhet, mert a jelen tervezet, miként ez a 31. oz. intézkedé­séből kitűnik, e joggal a forgatót általában, tehát,, tekintet nélkül a hátirat minőségére, felruházza. 30. §-hoz. A 30. ez. első bekezdése tulajdonképen csak kiegészitése az előbbeni czikkben foglalt hatá­rozatoknak, melyek a tulajdonjog átruházását megállapitják. Ki a váltót üres hátirat mellett szerzi meg, annak jogszerű tulajdonosa lesz, tehát szabadságában áll e minőségét a váltón ki is tüntetni­Az üres hátirattal ellátott váltó mindaddig, mig az üres hátirat ki nem töltetik, mint bemutatóra szóló papir forog, melynek tulajdona nem a váltó tartamán, hanem annak tényleges birtokán alapszik. A tulajdonosnak jogában áll az üres hátirat jogi természetét az által megszüntetni, hogy azt saját vagy annak nevével tölti ki, kire a váltót átruházza; vagy azáltal, hogy a váltót egy uj teljes hátirattal tovább forgatja. Mindez sem az üres hátirat természetével, sem annak czéljával nem ellenkezik. Szemben azon szabadsággal, melyet a 30. czikk első bekezdése a váltóbirtokosnak enged, szükségesnek látszott azon határokat kijelölni, melyek közt az üres hátirat kitöltése érvényesen tör­ténhetik, mire nézve helyesen csak az üres hátirat jogi természete szolgálhatott irányadóul. Ki váltót üres hátirat mellett ad tovább, épugy mint a teljes hátiratnál, a váltó minden birtokosa irányában felelősséget vállal az elfogadás és kifizetésért, a felelősség azonban csak subsidiarius vagyis azon esetre érvényesíthető, ha azok, kiket a kötelezettség a váltó tartama szerint egyenesen terhel, azt elvállalni vagy teljesíteni vonakodnak; a váltóbirtokos a forgatókat — se részben az európai váltó­törvények közt teljes összhangzás létezik — csak azon foltétel mellett támadhatja meg, ha az imént érintett körülményeket óvással igazolja. Az üres hátirat birtokosa tehát a kitöltésnél csak odáig mehet, hogy a hátirat fogalmához szükséges momentumokat kipótolhatja, de nem áll és nem állhat jogában a kitöltést oly módon eszközölni, hogy általa a forgató feltételes kötelezettségét megváltoztassa. Ez főleg akkor történnék, ha a hátirathoz e magjegyzést „óvás nélkül" vagy más oly kifejezést csatolna, mely által a forgató felelősségének jogi természetét egyoldalulag megváltoztatná. A gyakorlat nem­csak Németországban, hanem nálunk is minden kétségen felül helyezte, hogy a törvény e részbeni intézkedései nagyon is elasticusok, hogy azok az alkalmazásban nem ritkán oly értelmezést nyertek, mely a törvényhozó intentiójával homlokegyenest ellenkezett. A 30. czikk második bekezdése mellett * nem leend nehéz a bírónak az oly kitöltés érvényességét elbírálni, mely a teljes hátirat, fogalmához szükséges momentumokon túlmegy; nem leend nehéz a váltóbirtokos jogosultságát a kitöltésre nézve meghatározni s elejét venni azon visszaéléseknek, melyek az érintett eltérés nélkül az üres hátirattal történhetnének. v 17 EEPVH. IROMÁNY. 1875-78 II.

Next

/
Oldalképek
Tartalom