Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat
56. szám. 123 hanem egyúttal leghelyesebb intézkedéseket is. Ezekhez lényegileg a tervezet 20. czikke is csatlakozik, mely ép ugy, mint a váltórendszabályozásánál nem tesz különbséget azok czélja szerint; hanem tekintet nélkül arra, hogy a másodlatok biztonság vagy kényelem — messzebb helyre pl. tengerentúli vidékre leendő elküldés vagy forgathatás Végett lettek-e kiállítva, azokat együttvéve egy egységes váltónak tekinti olyképen, hogy minden egyes példány érvényes képviselője ugyan a váltóigéretnek, de valamennyi együttvéve csak egy váltó-levelet képez. — Arra nézve azonban, hogy a másodlatok e jelleget felvegyék, a tervezet megkívánja, miszerint azok magában a szövegben határozottan első, másod stb. váltónak neveztessenek; ellenkezőleg, minden egyes példány önálló váltónak tekintetvén, az azokra vezetett nyilatkozatok ugyanannyi külön váltókötelezettséget állapítanak meg. Tekintve a 20. czikkben foglalt egyes intézkedéseket, azok lényegileg megegyeznek a köz. n. váltórendszabály 66. czikkével s ettől csak annyiban térnek el, a mennyiben nem pusztán azon eljárást állapítják meg, melyet a forgatmányos követni tartozik; hanem azon módot is, melyen az intézvényező a kiállított másodlatokat visszaszármaztatni köteles. Ez. eltérést nem csak azon körülmény indokolhatja, hogy az a váltórendszabálynak egy kétségtelen hiányát pótolja, hanem az is, hogy nálunk a másodlatok kiállítása körüli eljárás eddigelé szabályozva nem lévén, czélszerünek mutatkozott azt olyképen rendezni, hogy az érdekeltek jogaikat ós kötelességeiket könnyen áttekinthessék s ne legyenek kénytelenek a törvény alkalmazásánál, a nem mindig sikéres interpretatióhoz folyamodni. Habár a tervezet a n. váltórendszabály nyomán — az intézvényezőnek kötelességévé teszi a másodlatok kiállítását, ez utóbbi ellenében a váltóbirtokosnak a másodlat megtagadása miatt, váltói keresetet nem ad; miért is a váltóbirtokos ebbeli jogát legfelebb köztörvényi utón órvényesitheti. Igaz, hogy az első pillanatra anomáliának látszik; e látszólagos anomália azonban elenyészik, ha megfontoljuk, hogy a váltó szorosan-vett formái-ügylet lóvén, az abból eredő kereset tárgyát más, mint az általa képviselt összeg megfizetése nem képezheti; minden, mi ezen kivül esik, nem a váltói útra tartozik s váltói kereset tárgyát nem képezheti. Valamint a meghatalmazási hátiratnál a forgatmányost azért, mert valamely mulasztást követ el, váltói utón kártérítésre szorítani nem lehet, — ugy nem adható váltói kereset a másodlat megtagadása miatt. Ebből egyúttal következik, hogy a váltókapcsolatban álló személyek közt, a másodlatok kiadására vagy a hátiratok ismétlésére vonatkozó kötelezettségek tekintetében, solidaritás nem létezik ; miért is minden egyes érdekelt fél jogait, a másodlat kiadását illetőleg, legfelebb közvetlen előzője ellen érvényesitheti. 21. §-hoz. Á k. n. váltórendszabály, eltérőleg a franczia és olasz váltótörvénytől, nem kivánja meg a másodlatokon a clausula cassatoriát arra nézve, hogy a kiadott példányok jogilag egy egységes váltót képezzenek; ennél fogva az egyik példány kifizetése esetében a többi példányokat eo ipso megszüntteknek nyilvánitja. Miután a jelen tervezet, a másodlatok jogi természetét illetőleg a n. váltórendszabályhoz csatlakozik, — misem természetesebb, mint az, hogy az érintett törvény 67. czikkében foglalt intézkedést is el kellett, fogadnia. A másodlatok emiitett jogi természetéből, mely szerint azok összeségükben ép ugy, mint egyenkint egy és ugyanazon váltóigéretet képviselik, következik egyrészről, hogy az egyik példány elfogadása vagy kifizetése esetében, a többi példány is elfogadottnak, illetőleg kifizetettnek tekintendő, másrészről, hogy az intézvónyezettnek jogában áll, a nála bemutatott példányok bármelyikét 16*
