Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat
124 56. szám. elfogadni, illetőleg kifizetni anélkül, hogy' őtet a forgalomban levő, de el nem fogadott példányok miatt felelősségre vonni lehetne. E tekintetben azonban kivételnek kell történni azokra nézve, kik a másodlatoknak különböző példányait látták el nyilatkozataikkal, mi ugy a forgatók, mint az elfogadó által történhetik. A forgató, ki ugyanazon váltó több példányát, különböző személyekre ruházta át s az intézvényezett, ki több példányt fogadott el, e cselekvénye által minden egyes példányért külön garantiát vállal. Ez intézkedés, melyet az európai váltótörvények legnagyobb része a „Oode de Oommerce"-ből vett át s a váltó formális természetén s a váltó-nyilatkozatok materialis függetlenségén alapszik. Egészen máskép áll a dolog akkor, ha az intézvényezett a váltó több példányát ugyanazon személy javára fogadta el, vagy ha a többszörös forgatás ugyanazon személy részére történt; mert ez esetben.a váltóigéret különválasztásáról szó nem lehet; ellenben, ha a forgatás kölönböző személyekre jogérvényesen már megtörtént, ha a többszörös kötelezettség jogilag már létrejött — azt meg nem szütetheti azon körülmény, hogy a váltóügylet folyamában, a különböző példányok egy személy birtokába kerülnek; azon forgatók ugyanis, kik a példányok többszörös átruházása által minden egyes, példányról, mint külön okiratról rendelkeztek, minden példányért külön garantiát vállalnak, melyet nem szüntethet meg azon véletlen körülmény, hogy a különböző személyekre átruházott példányok később egy személy birtokába kerülnek. Miután nem lehetetlen, hogy az intézvényezett, ki a példányok valamelyikét már elfogadta, ez iránti kétségében s azon feltevés mellett, hogy még egy példányt sem íogadott el, a többiek közül valamelyiket a most érintett megszorítással ismét elfogadja, szükségesnek mutatkozott, eltérőleg a k. n. váltórendszabálytól ez esetre intézkedni. Az e részbeni eltérést nem csak azon körülmény indokolhatja, hogy a gyakorlat szükségesnek találta a váltórendszabály érintett hiányát hasonló módon pótolni; hanem az is, hogy a váltó természetével a feltételes nyilatkozatok egyáltalán nem ellenkeznek; valamint nem kötelezi a törvény az elfogadót az egész váltóösszeg megfizetésére, ha a váltót csak részben fogadta el; valamint nem kivánja őtet feltétlenül elmarasztalni, ha elfogadásához bizonyos megszorítást csatolt, ugy nem lehetne őtet többszörösen kötelezettnek tekinteni ekkor, ha ismételt elfogadásában világosan kijelenti, miszerint az csak azon esetre érvényes, ha, és a mennyiben a váltónak valamelyik példányát korábban már el nem fogadta. E mellett a kérdéses eltérés azon előnynyel is kínálkozik, hogy egy oly kérdést szabályoz, melynek megoldása ha az kizárólag a biró belátására bízatnék, szükség nélküli szigorra vezethetne. 22. §-hoz. A szerint, a mint a váltómásodlatok biztonság vagy kényelem végett lettek kiállítva, azok czélja s az azokkal járó operatio is különböző. Ha a váltó biztonság szempontjából többszöröztetik, az egész operatio abban áll, hogy az egyes példányok különböző utakon küldetnek rendeltetésük helyére; ellenben, ha a másodlatok azért lettek kiállítva, hogy mig az egyik elfogadás végett elküldetik, az alatt a többi példányok valamelyikét forgatni lehessen, — szükséges, hogy a forgatott példány birtokosa azon helyzetbe tétessék, miszerint az elfogadás végett elküldött példányt annak idején átvehesse; e végre szolgál a forgatott példányra vezetett azon megjegyzés, hogy az elküldött példány N. N.-nél található. E megjegyzés elmulasztása azonban, habár az a forgatott másodlat használhatóságának feltételét képezi, váltójogi hatályt annál kevésbé vonhat maga után, mert joggal tehető fel, hogy a forgatott példány birtokosa ezt csak azért fogadta el a kérdéses megjegyzés nélkül, mert előtte az elküldött példány holléte különben is tudva volt. Hogy. a tervezet 22. czikkének második bekezdése, az elfogadás végett elküldött példány átvételére való legitimátiókép mindenekelőtt a hátiratot jelöli ki, a dolog természetéből következik, mert a^másodlat jogszerű birtokosának mindenekelőtt az tekintendő, ki e minőségét hátiratra alapítja.
