Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.

Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat

120 i 56. szám. * . nagy fontossággal bir annak meghatározása, váljon a képviselő fel volt-e hatalmazva vagy sem. mire nézve a dolog természete szerint nem váltó, hanem a magán, — illetőleg a kereskedelmi jog határozatai szolgálnak irányadóul. A mi különösen a kereskedelmi meghatalmazottakat illeti, ezek jogosultságának megítélése, codificált kereskedelmi törvény mellett igen egyszerű, mert a kereskedelmi törvény a jogkört a meghatalmazottak minden fajánál olykópen határozza meg, hogy e tekintetben nehézségek nem igen merülhetnek fel. Hasonlólag nem járhat nehézséggel a kereskedelmi társaságok egyes tagjaitól származó nyilatkozatok joghatályának meghatározása sem, mert a kereskedelmi törvény e részben is szabatosan kijelöli azon feltételeket, melyek mellett az egyes tagok által kötött jogügyletek a társaságot kötelezik. Váltótörvényünk egyik nevezetes hiányát képezi az, hogy csak azon esetről intézkedik, ha valaki más nevében elfogadási nyilatkozatot ir alá, ellenben a meghatalmazás nélkül keletkezett többi nyilatkozatok joghatályát teljesen mellőzi. A tervezet 13. czikke az e bizonytalanságból eredő nehézségeknek kivánja elejét venni, midőn a meghatalmazás nélküli képviselőket ép ugy is oly minőségben teszi felelősekké, minőben az állítólagos meghatalmazó felelős leendett. 14. §-hoz. A váltói kötelezettségek megerősítésének kétségen kivül leggyakoribb és legtermészetesebb módja a forgatás, mely a váltóüzletben már régóta nem csak mint a követelés átruházásának törvényes módja, hanem mint a kibocsátó vagy elfogadó kötelezettségének biztosítási neme is jelentkezik. Valamint jelenleg ugy az előtt is a forgató aláírása sok esetben tulajdonképen arra szolgált, hogy a váltó hitelét emelje, hogy a váltóigéret beváltására nézve fokozottabb garantiát nyújtson. A pénzintézetek nem az átruházás, hanem a nagyobb biztonság szempontjából követelnek egy vagy több forgatót, kik ily esetben a kezességnek egy, a közönségesnél sokkal biztosabb és czólszerübb, nemét vállalják el. Daczára azonban e kétségtelen gyakorlatnak, nem lehetetlen, hogy valaki egyik vagy másik fél kötelezettségéhez egyenesen és kifejezetten kezesi minőségben járul, mely esetben czélszerü, ha a kölcsönös jogviszonyok magában a törvényben határozottan megáll apittatnak. E tekintetben a tervezet 14. czikke kiegészítéséül a 11. czikkben kimondott átalános elvnek,, a kezest egy minőségben teszi felelőssé azzal, kiért a kezesség vállaltatott. — Ez intézkedésből egyrészről következik, hogy a kezesség ép ugy állapithat meg intózvényezői és forgatói, mint elfogadói és kibocsátói kötelezettséget; másrészről, hogy a kezes elleni követelés fentartására és megszűnésére nézve, ugyanazon elvek szolgálnak irányadóul, melyek a jelen tervezetben az egyes váltói kötelezettségek tekintetében megállapitvák ; a kérdés minden egyes esetben csak az lehet, hogy a kev zesség kiért lett elvállalva; mert ennek megállapítása előtt a kezes kötelezettségének'minősége felett határozni nem lehet, e mellett magától értetvén, hogy a kezesség bármily minőségben lett is elvállalva, a 11. czikkben kimondott átalános elv szerint egyetemleges váltói kötelezettséget állapit meg. ' . Hogy a kezes, ki a váltót beváltja, e tény által, ki ellen ós mi jogot nyer, az hasonlólag attól függ, hogy kiért lett a kezesség elvállalva; mert ha valaki az elfogadó- vagy a kibocsátóért vállal kezességet, a fizetés folytán a váltó birtokosává lesz ugyan, de valamint a most érintett személyeket váltói viszkereset senki ellen sem illeti, — ugy ilyet a kezes sem támaszthat; ő kielégítését csak az ellen szorgalmazhatja, kiért a kezességet elvállalta. — Egészen máskép áll azonban a dolog akkor, ha a kezes intózvényezői vagy forgatói minőségben szerepelve fizeti ki a váltó-öszszeget, mert ez esetben annak helyébe lép, kiért fizetett, annak jogi minőségét veszi fel, tehát mindazon jogokat gyakorolhatja, melyek a törvény szerint a most érintett személyeket illetik. Végre nem lehet felesleges kiemelni, miszerint a 14. czikk második bekezdése, megfelelőleg az európai törvényekben nyilvánuló azon felfogásnak, mely szerint a subsidiarie elvállalt köte-