Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.

Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat

56. szám. 121 lezettségekből eredő jogok kétség esetében olykép értelmezendők, hogy azok a váltó-kapcsolatban álló személyek minél csekélyebb terheltetésével járjanak, — állítja fel azon vélelmet, miszerint kétség esetében a kezesség idegen váltónál az elfogadóért, saját váltónál pedig a kibocsátóért lett elvállalva. Ekként a kezesség oly mértékre reducáltatik, melyben az, az előzőket egyátalán nem terheli; a kezes a vájtó kifizetése folytán kereseti jogot nyer az elfogadó, illetőleg a kibocsátó ellen, de nem támadhatja meg azokat, kik a váltón mint előzők szerepelnek. 15. §-hoz. A váltóból eredő kötelezettségek szigorú természete azt követeli, hogy a törvény az egyes váltónyilatkozatokra nézv©, alaki tekintetben, bizonyos garantiákat követeljen annál is inkább, mert a váltókövetelések ellep ében a kifogásolási védelem átalában korlátoltabb, mint minőt a köztörvény megenged. Oly esetben tehát, midőn a váltónyilatkozat nem névaláirás, hanem keresztvonás vagy kézjegy alatt keletkezik, joggal megkivánható, hogy a szerződő fél szándéka minden kétséget kizáró módon constatáltassék ; mire nézve legczélszerübbnek mutatkozik, ha a hiányos aláírás'bíróilag vagy jegyzőileg hitelesíttetik. — Á tervezet 15. czikke e tekintetben annál inkább csatlakozhatott a k. n. váltórendszabályhoz, mert saját váltótörvényünk a keresztvonásra nézve hasonló garantiát követel. 16. §-hoz. A 16. czikk első bekezdése azon átalánosan ismert nemzetközi elvet emeli érvényre, melynél fogva a jogügyletek ama hely törvényei szerint biráiandók meg, a hol keletkeztek ; ellenben a második és harmadik bekezdések bizonyos tekintetben kivételt képeznek az érintett általános elv alól. Az első kivétel az egyes váltói kötelezettségek önállóságán s a kereskedelmi törvény tervezetében is elfogadott azon tételen alapszik, melynél fogva a törvények coliisiója esetében a jogügyletek azon törvény szerint itélendők meg, mely mellett joghatálylyal bírhatnak. A tervezet e részbeni intézkedése egyrészről a belföldi nyilatkozatoknak bizonyos önállóságot kölcsönöz s más részről elejét veszi azon bizonytalanságnak, mely az idegen s a legtöbb esetben nem ismert törvények alkalmazásából eredhetnék. Az utóbbi kivétel egészben újnak nem tekinthető, az több európai törvényben jelesen a porosz Landrechtben és a dán váltórendszabályban is alkalmazást nyert s azon feltevésen alapszik, hogy a belföldiek külföldön is első sorban saját hazájuk törvényeire vannak tekintettel, nem lehet tehát ellenökre, ha külföldön kötött jogügyleteik, a belföldi törvény szerinti elbírálás alá esnek, illetőleg, ha az ily ügyleteknek tekintet nélkül a külföldi törvény intézkedéseire, a belföldi törvény szerint joghatály tulajdoníttatik. Hogy a tervezet oly fontos kérdésekben, minők a 16. czikkben szabályoztatnak, a köz. n. váltórendszabály intézkedéseitől el nem térhetett, az az átalános indokolásban kifejtettek után csak természetesnek tekinthető. 17. §.-hoz. A k. n. váltórendszabály nem foglal magában intézkedést az iránt, hogy a váltójogok érvényesítése vagy fenntartása végett teljesítendő cselekvónyeknek, mily időben, a napnak melyik részében kell történniök. A porosz javaslat 84. §-a e tekintetben a szokásos üzleti órákat jelölte ki; de ez intézkedés a lipcsei tanácskozmányban főleg azért vettetett el, mert a tanácskozmány tagjai egyrészről e kérdést a jegyzői rendtartás körébe tartozónak tekintették és másrészről a partikuláris törvényhozások e részbeni autonómiáját csonkítani már azért nem akarták, mert a váltócselekvények teljesítésére szolgáló óráknak esetleges eltérő megállapítása által, a kereskedelmi forgalom KBPVH. IROMÁNY. 1875-78 II, . 16