Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat
56. szám, 119 ugyanis azt követeli, hogy azok alaki tekintetben azon ország törvényei szerint biráltassanak meg, a hol keletkeztek. Ez elv felállítása nélkül megszűnnék a nemzetközi forgalom lehetősége s a magánjogok mindannyiszor kétségessé válhatnának, valahányszor egy idegen állam hatósága előtti elbirálás alá kerülnek. És ha ez a jogügyletekre nézve átalában áll, még fokozottabb mértékben alkalmazható a váltókra, melyek rendeltetésüknél fogva helyhez kötötteknek nem tekinthetők s igen sok esetben nem azon ország határain belül nyernek realisálást, a hol esetleg kiállítva lettek. 11. §-hoz. A váltónyilatkozatok a köz. n. váltórendszabály szerint is egyetemleges kötelezettséget állapítanák meg, azonban a nevezett törvényben hiányzik a forgatók kötelezettségének kellő körvonalozása az elfogadást illetőleg. Ez okból s mert a váltórendszabály e részbeni intézkedései nem kellő helyben s nem a kellő összefüggésben vannak megállapítva, szükségesnek mutatkozott a tervezet 11. ozikkében mindenekelőtt az átalános elvet felállítani, tehát kijelenteni, hogy minden váltónyilatkozat egyetemleges váltójogi kötelezettséget állapit meg a váltó minden jogszerű birtokosa irányában, e mellett azonban egyúttal azt is meg kellett határozni, hogy a forgatók ép ugy, mint az intózvényező, a váltó feltétlen elfogadásáért is felelősek Ez a k. n. váltórendszabályban csak az intózvényező tekintetében van határozottan kijelentve, mert a 25. ez. azon intézkedése, mely szerint a forgatók az elfogadás részbeni vagy teljes megtagadása esetében biztosítási viszkeresettel megtámadhatók, tulajdonkópen csak következménye magának a felelősségnek, mely azonban, miként érintetett, határozottan kifejezve nincsen. Az ily Jüanjuknak tulajdonitható az átalános indokolásban kiemelt azon körülmény, miszerint a köz. n. váltórendszabály sok intézkedését részint a judicaturának kellett és kell kiegészíteni. 12. §-hoz. Miután a javaslat eltérőleg az eddigi váltótörvénytől az elfogadás érvényességéhez az „elfogadom" szót vagy más hasonló kifejezést nem kíván; — miután továbbá a váltón az elfogadáson kívül más nyilatkozatok is előfordulhatnak a nélkül, hogy azok minősége határozottan kifejezve lenne; könnyen megtörténhetik, hogy az egyik vagy másik nyilatkozat jogi természete iránt kétség támadt. Az ily kétség elhárítását nem lehetne az érdekeltekre bízni, hanem szükséges, hogy ez oly orgánumtól származzék, mely minden érdeken felül áll. Ily orgánumnak a per bírósága tekinthető, mely minden körülmények megfontolása mellett belátása szerint határozhat a felett, hogy az egyik vagy másik nyilatkozat az érdekelt felet mily minőségben terheli. Tekintve azonban, hogy arról, ki váltót ír alá, joggal tehető fel, hogy váltó-kötelezettséget kíván elvállalni; tekintve továbbá, hogy a váltQ-kötelezettség, ha ennek ellenkezője magánváltón világosan kitüntetve nem lett, az egész váltóösszegre kiterjed : a bíróságnak adott határozati szabadságot azzal kellett korlátoznia, hogy ez a kötelezettség váltói természetét s a váltóból kivehető terjedelmét nem alteralhatja, a bíróság tehát belátása szerint határozand a felett, hogy a váltó-nyilatkozat mily minőségben terheli a kötelezettet. De a kötelezettség mindig váltói s az egész összegre kiterjedő maradand. 13. §-hoz. A váltóigóret formális természetével egyáltalán nem ellenkezik, hogy valaki [váltó-nyilatkozatot más nevében irjon alá, nem tévén e tekintetben különbséget az, hogy a nyilatkozat szerződés-képes vagy e képességgel nem bíró személyért lett-e aláírva. A meghatalmazott, feltéve, hogy a nyilatkozat aláírására feljogosítva volt, az egyik esetben úgy, mint a másikban nem magát, hanem azt kötelezi, kinek nevében eljár. E tekintetben
