Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.
Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat
108 56. szám. Melléklet a 56. sz. írom&nylioz. Indokolás a magyar váltótörvényjavaslathoz. Általános indokolás. Ha a jogi intézmények fontosságára azok befolyásából lehet következtetést vonni, — ugy a soha nem szünetelő emberi szellemnek e részbeni productumai közt, fontosság tekintetében, nem utolsó helyen áll a váltóintézmény. A váltó, a mily jelentéktelen volt keletkezésekor, bámulatosan gyors elterjedésével ép oly biztos és nélkülözhetlen közvetitője lett a kereskedelmi forgalomnak és azzal összekötött kereskedelem-érdekeknek. — A kereskedés és ipar kétségtelenül legfontosabb tényezője a nemzeti vagyonosságnak, a nemzeti vagyonosság pedig legbiztosabb alapját képezi a nép szellemi és anyagi jólétének ; a kereskedelem s ipar azonban, jelen kifejlett alakjában, váltó nélkül nem képzelhető; annak oly közvetítőre van szüksége, mely egyszer forgalomba helyezve, cosmopoliticus természeténél fogva pályafutásában sem határok, sem pénzlábak, sem végre kiviteli tilalmak által fel nem tartóztatható, hanem a neki alapul szolgáló kereskedelmi hitel segitségével, a legtávolabb világrészeket bejárja, hogy a legkülönbözőbb forgalmi érdekeknek szolgálva, kerüljön ismét vissza a kiállító kezeibe. — E közvetitője a kereskedelmi forgalomnak a váltólevél, mely a pénzt helyettesíti és pótolja, sőt némi tekintetben felette áll fontosságban, mert abstract képviselője a hitelnek. Mint a kereskedelmi forgalom fizetési médiuma, a váltó minden ismert ügyleti formák közt a legmozgékonyabb és leghajlékonyabb: az egyaránt szolgálatában állhat az üzlet minden képzelhető nemének s nem csak fizetések közvetítésére szolgál a legtávolabb helyeken ; hanem egyúttal legkényelmesebb és legolcsóbb eszköz a nagyszerű kereskedelmi és iparvállalatokhoz szükséges alap megszerzésére. A váltólevél ezen minden kétségen felüli fontosságának tulaj donitható azon jelenség, mely szerint a váltójog nem csak Európának minden országában, han,em a többi földrészek országaiban is codificált törvények által van szabályozva, világos elismeréséül azon átalános nézet helyességének, mely szerint a kereskedelmi forgalom a váltóintézményt nem nélkülözheti. — Egyptom, az a-rgenti köztársaság Boly via, Brasilia, Uj-Granada, Hayti, Mexico és Yukatan, Nicaragua, Peru, San-Salvador Montevideo és Venezuela váltótörvényei annak bizonyságául szolgálnak, hogy a törvényhozás ott is, hol a jogi élet különben a kezdetlegesség állapotát meg nem haladta, a váltójog condificálását elutasithatlan szükségnek ismerte. Hogy törvényhozásunk e téren a civilizált államokkal lépést tudott tartani, hogy a váltójog fontosságát kellő időben felismerte, — azt az 1840. XV. és az 1844. VI. förvényczikkek tanúsítják, melyek még oly időben lettek megalkotva, midőn kereskedésünk jelenlegi fejlettségét még remélni sem lehetett. És ha váltójogunk anyagi részét részrehajlatlan figyelemre méltatjuk, őszintén elmondhatjuk, miszerint annak egyes intézkedései nagyban és egészben helyesen tükrözik vissza az akkori