Képviselőházi irományok, 1875. II. kötet • 49-68. sz.

Irományszámok - 1875-56. Magyar váltó-törvényjavaslat

56. szám. 109 váltójogtudomány vivmányait, méltó helyet foglalnak el a civilizált államok akkori váltótörvényei közt. — E mellett az 1840. XV. törvényczikknek, speciális viszonyainkat tekintve, az volt egyik legkitűnőbb érdeme, hogy az addig ismeretlen váltóintézmónyt oly modorban állitá a közönség elé, mely annak megismerését és sikeres használását lényegesen megkönnyitette ; az 1840-iki törvényhozás ritka tapintatot tanúsított, midőn mefev elvek felállítása helyett, a váltójog tételeit könnyen megérthető és egyúttal magyarázó jogszabályokba foglalá. Igaz, hogy a törvényhozásnak ez eljárás mellett sok oly intézkedést kellé a törvénybe felvenni, melyeket ma átalában a tankönyvek keretébe utalunk, de ezt kimenti az intézmény ismeretlen volta, melynek sikeres meghonosítása a törvény ép oly szerencsés mint népszerű szerkezetének köszönhető. Ily körülmények közt és tekintettel váltótörvényünknek 1861-ben történt visszahelyezésére, méltán merülhet fel azon kérdés: vájjon szükséges és czélszerü-e, hogy váltótörvényünket, mely jogi életünkben kétségtelen consistentiát nyert, reformáljuk, illetőleg egy ujabb váltótörvénynyel felcseréljük? E kérdés annál jogosultabb, mert míg a kereskedelmi jog terén a mielőbbi condifleálást, a szükséges és czélszerü jogszabályok absolut hiánya, nem csak teljesen indokolja, hanem követelőleg sürgeti, — a váltójog terén oly codificált törvény áll rendelkezésünkre, melynek egyes intézkedései nem felelnek meg ugyan a tudomány mai állásának, nem elégítik ki a kifejlett forgalom minden igényeit; de sok tekintetben teljesen megegyeznek oly országok törvényeivel, melyek a mellett, hogy nevezetes szerepet játszanak a világforgalomban, a tudománynak átalánosan elismert előharczosaiként jelentkeznek. Daczára a most jelzett körülménynek, ory átalánossá lett a nézet váltójogunk reformálásának szükségét illetőleg, miszerint az e téren hosszabb idő óta sürgetett reformálást, a közvélemény súlyos megsértése nélkül, elodázni nem lehetne. A jogtudós és kereskedő közönség — miként ez a kereskedelmi törvénykönyv tervezetének átalános indokolásában kifejtetett — már évek óta felhasznál minden kínálkozó alkalmat arra, hogy váltótörvényünk korszerű reformálását sürgesse, nem mulasztván el rámutatni azon hátrányokra, melyek váltótörvényünk reformálásának elodázásából a kereskedelmi forgalomra hárulnak. — Es mi oka e türelmetlen sürgetésnek, mi okozza oly átalános felismerését a reformálás szükségének? Egyrészről azon — körülményeink közt mindenesetre nagyfontosságú — tény, hogy váltótörvényünk és azon országok rokontörvényei közt, melyekkel közvetlen és folytonos kereskedelmi összeköttetésben állunk, a lényeges intézkedések tekintetében ki nem egyenlíthető és a forgalomra nézve felette hátrányos ellentétek léteznek; másrészről azon körülmény, hogy váltótörvényünk nem csak a tágabb, hanem a szűkebb értelemben vett Magyarországban sem bír mindenütt kötelező erővel, miből a kereskedelmi forgalomra nézve nem csak kifelé, hanem befelé is oly nehézségek származnak, melyeknek megszüntetését, egyebektől eltekintve, a jogbiztonság is követeli. — Ehhez járul még, hogy váltótörvényünk sok felesleges s a váltóintézmény természetéből nem indokolható intézkedést tartalmaz; hogy az egyes intézmények valódi jelentőségét félreismerve, azokat helytelenül és czélellenesen szabályozza; hogy végre némely nevezetes kérdéseket teljesen megoldatlanul hagy, másokban pedig oly álláspontot foglal el, melyet nem csak a tudomány, de maga az élet is már rég meghaladott. Az érintett ellentétek, melyek jogosultságukat sem a váltóintézmény tulajdonkópeni termé, szetóben, sem a mindenkori helyi viszonyokban nem találják, képezik azon momentumokat, melyek váltótörvényünk reformálásának szükségessége és czélszerüsóge tekintetében egyedül irányadók lehetnek. — Ahhoz képest, a mint ezen ellentétek fontossága és azok káros befolyása a kereskedelmi forgalomra igazolható, lehet váltótörvényünk reformálásának szükségességót és czélszerüségét is indokoltnak tekinteni. A jelen átalános indokolás czélját és körét messze túlhaladná mindazon ellentétek félsorolása, melyek váltótörvényünk s ugy a közönséges német váltórendszabály; mint a nevezetesebb európai