Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.

Irományszámok - 1872-1031. Az együttes pénzügyi és vasuti bizottságnak jelentése, a keleti vasut ügyében

1031. SZÁM. 63 két nehezebb pedig túlalacsonyan dotáltatott s a valósághoz képest a legutolsó tetemesen rövidebbnek is vétetett. 1869. január havában a bécsi angol-osztrák bank, mint az engedélyesek megbízottja, kibocsátotta az aláírási iveket s azok túljegyeztettek, sőt az első részlet január végén 80 forinttal ezüstben be is fizettetett. Az engedély-okmány 21. §-a értelmében Warring Károly benyújtotta 1869. február 4-én az alakítandó részvénytársaság alapszabályainak tervezetét, mely a közlekedési és pénzügyi ministeriumok által elfogadtatott s ő felsége által márcziusban megerősíttetett. Időközben azonban, jelesen február 15—16. és 23-án, a praesumtiv igazgatótanács tagjai, — a hogy magukat nevezték, — üléseket tartottak. (Korm. jelentés 3. lap.) Ezen ülésekben szó és vita nélkül, egyhangúlag elfogadták s kötelezőnek ismerték el a már említett párisi szerződéseket az alakulandó részvénytársaságra nézve, s kötelezték magukat határozataiknak a végleges igazgatótanács által leendő elfogadtatására. Ugyanazon alkalommal neveztetett ki a vállalkozó Warring ajánlatára az őt ellenőrző főmérnök Lehmann Henrik s utalványoztatott a fővállalkozónak előmunkálatok czimén 860.000 frt, első kereseti kimutatása (Verdienst-Ausweis) fejében pedig 1,588,000 „ (Lásd korm. jelentés 4. lap.) A kormány az ismét engedélyesként szereplő Warring által felterjesztett névsort elfogadta s a megerősített igazgatótanács a praesumtiv igazgatótanács tagjainak határozatait 1869. márczius 8-án tartott ülésében szintén megerősítette. Márczius 20-án terjesztettek fel a közlekedési ministeriumnak az ezen határozatokat tartalmazó jegyzőkönyvek, valamint a párisi szerződések is. Ez alatt az építés megindittatott, de csak lassan haladt, mert az idő rövidsége miatt tökéletlenül készített tervek javítása s megváltoztatása sok időt vett igénybe; de azonkívül a talaj minősége s a bekövetkezett elemi csapások mind megannyi tényezők voltak a munka hátráltatásánál. Az építés ilyetén folyamában 1870. végén Warring s az igazgatótanács közt viszály tört ki. November havában a vállalkozók által beterjesztett 2

X

I

2 milliónyi munkakimutatásból, az igazgatótanács IV2 milliót nem akart utalványozni. A béke azonban még egy időre helyreállott, mert a társaság kiküldött mérnöke táviratilag kedvező jelentést tett. A visszatartott l

1

/

2 millió frt kiutalványoztatott s a vállalkozók a pályát minden körülmények közt kiépíteni Ígérték. Mindazáltal a munka csak lanyhán folyt. Végre 1871. február elején a vállalkozók egy 80 ívnyi memorandumot adtak be, mely sérelmeiket tartalmazta és kijelenték, hogy mig az abban felsorolt kivánataik teljesítve nem lesznek, a munkát nem folytatják. Az igazgatótanács a kormány támogatását kérte. Ez megadatott, de nem a kívánt mérvben s igy sikere sem lett. Az igazgatótanács a fővállalkozót szerződésszegőnek nyilvánította, s a munkát a fővállalkozó terhére ugyan, de saját számlájára, és saját közegei által folytatni elhatározta. Minthogy azonban az angol-osztrák bank az építéshez szükséges összegeket, hivatkozva a párisi szerződésre, kiadni vonakodott, annyival inkább, mert Warring közjegyzői utón az összegek kiadása ellen óvást tett, a kormány pedig e kivánt jótállást el nem vállalta: az igazgatótanács a Warring testvérekkel való kiegyezést előnyösebbnek látván azt június 12-én véglegesen mégis kötötte. Ezen egyezségi szerződés szerint a fővállalkozóval kötött