Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.
Irományszámok - 1872-1051. A zárszámadási bizottság jelentése, a nyugdíjakról
105.1. SZÁM. 2Í3 4- §• Az ezen szabály folytán járó nyugélvezmények és végkielégítési összegek kiszabása és utalványozása a hatóságok eddigi hatásköre szerint foganatosittatik. 5. §. Ezen határozatok a már nyugalomban létező államtisztviselőkre nem alkalmazhatók. Érvényök tart egy általános nyugdíjazási törvény behozataláig. A polgári államtisztviselők után hátramaradt özvegyek s árvák ellátása iránti eljárás, főleg az 1771. év november 30-án és az 1781. év márczius 26-án kelt főszabályokon nyugszik: ezek azonban csak általános fővonásokat tartalmaznak, melyekből idővel érvényes szabályzatok az egyes elhatározások alapján keletkeztek. A polgári államtisztviselők (tágasabb értelemben) után hátramaradtak ellátására nézve általában következő alapelvek vannak érvényben. Az államhivatalnok által szerzett ellátási igény ugyanannak tettleges szolgálatban vagy nyugalomban bekövetkezett elhalálozása esetében rendszerint átszáll annak özvegyére és árváira, kivévén: a) ha az illető államhivatalnok a nyugdíj vagy nyugpénzre való jogától megfosztatott, és pedig történt legyen ez akár élete folytán, akár holta után, de ez utóbbi esetben még is mielőtt a családja iránti eljárás véglegesen befejeztetett s ennek az illetmény utalványoztatott volna; b) ha a férj vagy atya tettleges szolgálati ideje ala + t ép elmével elkövetett öngyilkosság következtében kimúlt; mire nézve az ellenérv, hogy t. i. az öngyilkosság nem öntudatos, hanem elmezavart és tébolyodott állapotban követtetett el, csak a holttest törvényszéki bonczolásánál jelenvolt orvosok véleménye által megállapitható; c) ha az özvegy vagy a gyermekek erkölcstelen életmódjuk, vagy pedig még a férj vagy atya életében elkövetett bűntény vagy bűntett következtében államsegélyre méltatlanok lettek; d) ha a házasság az előljáró hatóság ebbeli, a csekélyebb fizetésű hivatalnokoknak előirt, engedélye s a szükségelt legkisebb évi jövedelem kimutatása nélkül köttetett. Az előirt legkisebb jövedelem Bécs városára 420 írttal, a tartományi fővárosokra nézve 315 írttal, a vidéken pedig 210 frtban van megállapítva, a melynek kimutatásától a szolgákon kivül csak azon polgári hivatalnokok mentek, kik vidéken határvám-, utivám-, harminczad sókezelésbeli és gazdászati személyzethez tartoznak; e) ha a házasság államtisztviselővel ennek nyugalmi állapotában köttetett, az ezen házasságból származott gyermekek pedig a nyugalmi állapot tartama alatt születtek, a nélkül, hogy a házasság után a férj vagy atya ujonnani alkalmazása bekövetkezett volna: végre f) az ellátási igény érvénytelen marad, de csak az özvegyre, nem pedig a gyermekekre nézve is, ha az özvegy férjének elhunytakor tőle elválva élt s be nem bizonyíthatja, hogy nem ő volt az elválásnak oka. Az özvegyek és gyermekek részesítési igényeinek megállapításánál, a magánvagyon jelenleg nem vétetik tekintetbe. Az államtisztviselő után hátramaradtakat illető részesítési igíny vagy egyszer részesítésre „végkielégítés," vagy pedig folytonos illetményre czéloz : ez utóbbi „nyugdíjnak" (Pension) neveztetik ha évi összegben, „nyugpéwsnek" (Provision) pedig, ha napi összegben engedélyeztetik. Valóságos hivatalnokok s magasb osztályú szolgák családtagjainak nyugdijak, az alsóbbrendű szolgák családtagjainak pedig nyugpénzek engedélyeztetnek. Az özvegy az árvákkal igényt szerez folytonos állami részesítésre, ha a férj vagy atya legalább 10 évi szolgálatot bevégzett.
