Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.

Irományszámok - 1872-1051. A zárszámadási bizottság jelentése, a nyugdíjakról

2Ö8 1051. SZÁM. De ez tévedésen alapul, mert az itt megnevezettek nem szolgáltak az 1849. és 1867-ik évek között tettleg fenállott azon központi kormányközegeknél, melyek az 1870: IX. törvényczikk 2-ik §-ának 2-ik pontja alatt elősorolva vannak. Ezek nyugdijait tehát a magyar állam terhéről elhárítani részben sem lehet. II. Az 1867-ik évi márczius 10-ke után nyugdíjazottak jegy zekére vonatkozólag. Az állami számszék a D) kimutatásban foglalt 682. 919., 920. és 921. tételei alatt felsorolt egyénekre nézve felhívta a belügyministeriumot, hogy azok részére kiutalt nyugdij-többletet szüntesse meg. Ezen egyének a következők: 682. tétel alatt Krászonyi József, ki 1868-ik évben nyugdíjaztatott, utolsó szolgálati minősége szerint, mint úrbér főtörvényszéki előadó 3.150 írttal. Ez összeg az 1866-ik évi szabályzat ellében illető összegnél több 787 frt 50 krral. Ez összeg azon 7 év 4 napi szolgálatra esik, melyet mint Pest városi főpolgármester az absolut időszakban töltött el. 919. sz. a. báró Vay Miklós, ki különböző oly hivatalokban, melyek után nyugdíj az 1848. évi szabályok szerint nem jár, 32 évet töltött el, mint m. kir. udvari kanczellár nyugdíjaztatott 8.000 frttal. Az egész összeg szabályelleni többlet. 920. sz. a. Károlyi László mint alkanczellár, nyugdíjaztatott 5.250 frttal. Utolsó beszámítható illetménye volt 1.260 frt. Ezután az 1866' évi szabályok szerint járna nekie nyugdíj 420 frt. Tehát nyugdíj többlete 4.830 frt. 921. sz. a. Beké Kálmán mint alkaaczellár, nyugdíjaztatott 5.250 frttal. Utolsó beszámítható illetménye 3.9 37 frt nyugdíj-többlete 1.312 frt 50 kr. Igaz, hogy az ezen nyugdijasok részére kiutalt többletek oly hivatalok után vannak kiutalva, melyek a képviselőház 1870. évi márczius 22-iki határozatának a) kathegoriájába tartoznak, és igy, melyek után nyugdíj nem járt volna. De miután ezen nyugdijakat a felelős magyar alkotmányos ministerium a 682. és 921. sz. alattiakra nézve 1868-ik évben, a többire nézve pedig 1867-ik évben állapította meg, tehát előbb, 1870-ik évi határozat sokszor említett kathegoriai felállíttattak volna; miután továbbá ugy az 1688. évi deczemberi, mint 1870. márcziusi határozat egyrészt az absolut kormány által folyóvá tett nyugdijakra érthetők s alkalmazhatók a törvényes kormány által megállapított nyugdijak érvényének megszüntetése ellenben alkotmányi lehetetlenség: az állami számszék kivánatát e bizottság mega.dhatónak nem véli. A mi már a felelős magyar kormány által eszközlött nyugdijakat illeti, ezekre nézve általában megjegyzi a bizottság, hogy azok a fenálló 1866-ik évi gyakorlati szabályoknak megfelelnek, s igy kifogás alá nem vehetők ; de hallgatással még sem mellőzhető, hogy a kormány talán a valódi szükségen felül is élt azon jogával, hogy figyelmet érdemlő esetekben ő felsége királyi kegyelmessége előtt magasabb nyugdijakat hozott indítványba, mint a szabályokhoz szorosan ragaszkodva kellett volna. Ismételve meg kell említenünk ezen rendetlenséget, mit a vallás- és közoktatási minister uj szabályzatnak kormányzata utón kibocsátásával elkövetett. De mindezen bajoknak véget csupán az által vethetni, ha teljesedésbe jut a ház 1868-ik évi deczemberi határozatának azon pontja, hogy a kormány adjon állandó nyugdij-normale iránti törvényjavaslatot. Miért is a zárszámadási bizottság javaslatba hozta, hogy hivassék fel a kormány, miszerint a jövő országgyűlés elején adjon he a nyugdíjazásra vonatkozólag a magyar államháztartás viszonyainak megfejelő, és az összes nyugdíjazás ügyét kimerítő törvényjavaslatot. Egyébiránt a pénzügyminister a zárszámadási bizottság • előtt ígéretet tett, hogy a kormány részéről ily törvényjavaslat be fog terjesztetni.