Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.
Irományszámok - 1872-1051. A zárszámadási bizottság jelentése, a nyugdíjakról
1051. SZÁM. 205 Igen sok eset van, hol ő felsége kegyelme nagyobb összegnek megállapítását rendelte, mint a mennyi szabály szerint járt volna. Általában el lehet mondani, hogy eme szabályoknak valamint eredete, nem törvényhozástól, de ő felsége királyi kegyelméből származott, ugy alkalmazásában is, a szabályok határainak inkább vagy kevésbe kitágositására nézve, mindég döntő befolyást gyakorolt a királyi kegyelem. Az 1848-ik év előtti szabályokhoz járultak későbben további rendeletek, melyek a két peuzügyminister között 1867. évi márczius 8-án kötött egyezmény folytán mai napság is gyakorlati érvényben állanak u. m. : A csendőrségre vonatkozólag, az ennek felállítását szabályozó 1849. évi június 8-ról kelt legfelsőbb rendelet, s az 1863-ik évi katonai nyugdij-szabályzat, mely az Erdélyben még ez idők szerint is meglevő csendőrség nyugalmaztatásánál zsinórmértékül szolgál. Egy 1855-ik évi deczember 17-ről kelt legfelsőbb rendelet alapján a kataszternél szolgáló hivatalnokok azon előnyben vannak részesítve, hogy bár hivatali taksát nem fizetnek, 10 évi szolgálat után kegydijat nyernek. Egy 1862. évi november 3-ról kelt udvari korlátnoki rendelet által a nyugdíjjal rendszeresített építészeti növendékeknek nyugdíj képesség adatott. Az út- és hidmesterek, folyam felvigyázók és útkaparók, habár nem voltak is véglegesen alkalmazva, 10 évi hű és becsületes szolgálat után kegydijban részesittetnek. Bezárja a rendeletek sorát az 1866-ik évi deczember 9-ről kelt legfelsőbb rendelet, mely a nyugdijrai jogosultság fent előadott alapjait kérdés alá nem vonja, de a hivatalnokokra nézve ezen kedvezőbb scalát állapítja meg, mely fentebb előadatott. Ennek ismertetéséhez még azt kell megjegyezni, hogy ezen 1866-ik évi normálé szerint : azon tisztviselők, kik 10 évi beszámítható szolgálatot be nem végezhettek, egyszer mindenkorra végkielégítésben részesülnek, mely rendszerint a beszámítható fizetés egy évi összegét teszi és másfél évi összegét meg nem haladhatja. Azon tisztviselő pedig, a ki nyugalomba lépés helyett végkielégítésben kíván részesülni; maga és családja részére követelhető minden igényről lemondás és egészségi állapotjának igazolása mellett- végkielégítésben részesülhet, mely azonban utolsó beszámítható évi fizetésének kétszeres öszszegét meg nem haladhatja. A fent előszámlált nyugdíj rendeletekhez járult már a magyar felelős kormányzat idejében 1870. évi május 10-ről 10.374. sz. a. kelt azon vallás- és közoktatásügyi ministeri nyugdij-szabályzat, mely iránt fentebb nehézségeit előadta a bizottság. A fentebbiekben előadottak alapján vette vizsgálat alá a zárszámadási bizottság az állami számvevőszék által három évről beterjesztett nyugdijjegyzékeket és jelentéseket, valamint a ministeri umnak ezekre tett észrevételeit. De kiterjesztette figyelmét a bizottság az 1868: XLVII. és 1870: IX. törvényczikkekre is, azaz megvizsgálta, ha nem foglaltatnak-e a magyar állam terhére fizetett nyugdijasok között olyanok, kiket a delegatiók által megszavaztatni szokott közös költségekből kell fizetni vagy olyanok, a kiknek nyugdijaihoz a magyar állam az 1870: IX. t.-cz. 3. §-ánál fogva csupán 23 °/ 0-nyi részlettel köteles járulni; figyelemmel volt az 1871. évi IX. törvényczikkre is, hogy t. i. a bírói személyzetnél előforduló nyugdíjazások azon törvény szerint tétettek-e. Végre figyelemmel vizsgálta meg azt is, hogy az állami számszék miképen felelt meg az 1870: XVIII. t.-cz. 20. §-a által reá ruházott azon kötelmének, melynélfogva őrködni tartozik a nyugdíj-szabályok megtartása felett. Vizsgálatának eredményeit az 1871., 1872. és 1873-ik évekről beterjesztett nyugdijjegyzékekre vonatkozólag a bizottság következőkben terjeszti elő.
