Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.
Irományszámok - 1872-1051. A zárszámadási bizottság jelentése, a nyugdíjakról
206 1051. SZÁM. I. Az 1867-ik évi márcsins 10-ik napját megelőzött időben nyugdíjazott egyének jegyzékére vonatkozólag. Ezen jegyzékekben oly nyugdíjas, kit az 1870. évi márczius 22-ről 162 6. sz. a. kelt képviselőházi határozat a) és b) categoriái szerint nyugdíj nem illet, két egyén találtatik u. m. : A belügyministeri tárczát terhelő nyugdíj akróli I) kimutatásban 177. szám alatt Bogyay Lajos a részére 875 forint nyugdíj többletre nézve, mely többlet az 1849-ik év után Zala megyében töltött főnöksége után lett megállapítva. Egyébiránt az állami számszék által felkéretett a minister ezen többlet beszüntetése végett. 194. szám alatt Gerzon Antal 1.556 frt 66V 2 kr többletre nézve, kinek javára ezen többlet a Mármaros, illetőleg Bihar megyékben 1849-ik év után töltött megyefőnöki szolgálata után állapíttatott meg. A belügyminister ur ennek beszüntetése végett is felhivatott. Minden többi, a felhívott két kathegoriába tartozó azon egyének nyugdijai, melyek ő Felsége által 1867-ik évi márczius 10-ik napja előít megállapitattak és folyóvá tétettek, király ő Felsége saját civilistájának terhére lettek átvéve, és azóta abból fizettetnek. Eme két egyén hihetőleg tévedésből hagyatott benn az államot terhelő jegyzékben, miért a belügyminister felhívandó lenne a ház által, hogy a Bogyay Lajos és Gerzon Antal részére fent kijelölt többletek további fizetését szüntesse be ; a részükre azon időponttól kezdve, melytől a többi hason kathegoriákba tartozó hivatalnokok részére be lett szüntetve a fizetés, illetéktelenül kifizetett nyugdijak visszafizettetését is eszközölje. Ugyanazon D) kimutatásban találtatik 1867-dik évi márczius 10-ik napját megelőző időben nyugalmazott 58 olyan egyén, ki az 1848. előtti szabályok értelmében végkielégítésben lenne csak részesítendő azon okból, mert 1848-ik év után egyfolytában 10 évig nem hívataloskodtak oly állami szolgálatban, mely után nyugdij jár. Ezek a D) kimutatás 4., 11., 15., 39., 40., 45., 47., 48., 50., 55., 59., 77., 84., 94., 108., 114., 115., 128., 132., 136., 140., 148, 150., 161., 172., 781., 208., 213., 219., 220., 247., 251., 273., 276., 276, 277., 278., 279., 280., 281., 282., 283., 284., 285., 286., 288., 289., 296., 297., 298., 299., 300., 301., 316., 330., 354., 360., 375., 378. számjai alatt láthatók. Ezek részére együtt 23.601 frt 50 kr évi nyugdij lett folyósítva. Ezeknek összes évi beszámítható iletménye tesz 24.703 frt 50 krt. Tehát ezeket ezen összeggel végkielégítésben lehetne részesíteni, s további nyugdíjaztatásuktól meg lehetne menteni az államot. Ezen egyének között csupán 9 van olyan, a ki 10 évnél kevesebb ideig volt közszolgálatban ; a többi, habár nem nyugdijképes állami, — de mindenesetre — közszolgálatban, jelesen mint megyei tisztviselők, orvosok vagy szolgák, nagyobb részben hosszas évi hű szolgálatokat telj esitettek, és elöregedett, nyugdíjra szorult, keresetképtelen és vagyontalan egyének. Ezeket vénségeik egyetlen támaszától, a nyugdíjtól elejteni, oly emberiségi tekintetbe ütközőnek látszik, hogy ezt a zárszámadási bizottság nem javaihatja. Ezen kilencz egyén pedig a következő:
