Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.
Irományszámok - 1872-1051. A zárszámadási bizottság jelentése, a nyugdíjakról
Í94 Í051. SZÁM. 1051. szám. A zárszámadási bizottság jelentése, a nyugdijakról. A nyugdijakra vonatkozó számadásokra nézve, az 1807., 1868. és 1869-ik évi zárszámadások felülvizsgálásáról beterjesztett jelentéseiben azt monda a zárszámadási bizottság, hogy tüzetes jelentését elkülönítve fogja beterjeszteni. Ennek oka az, mert a képviselőház 1868-ik évtől fogva évenként megszavazta ugyan költségvetéseiben a nyugdijakat, de csak elólegképen, s a valódi összeg végmegállapitását attól függesztette fel, hogy az absolut kormány által nyugdíjazott minden egyes nyugdíjasnak jogosultsága, a képviselőház által e tárgyban 1868. évi deczember 5-én és 1870. évi márczius 22-én hozott határozatok értelmében a nyugdíjazásra vonatkozó okmányok átvizsgálása mellett szigorú bírálat alá vonassék s állapíttassák meg. Midőn tehát a zárszámadási bizottság jelen alkalommal a nyugdijakról vezetett számadásokra vonatkozó vizsgálatot eszközölni kívánja, önkényt következik, hogy ennek czélja nem lehet más, mint az, ha vajjon a képviselőháznak a nyugdijasok igényei jogosultságának szigorú megvizsgálására nézve hozott határozatai, az illető hatóságok, t. i. a ministeriumok és állami számvevőszék által — kellőén teljesíttettek-e — és a folyóvá tett nyugdijak, az ama határozatok értelmében kiderített jogosultság szerint meghatározandó mértékek szerinti összegekben lettek-e kifizetve? Hogy azonban ezen kérdés megitélhetésére nézve oly tiszta és világos képet nyújthasson; szükségesnek találta a zárszámadási bizottság történelmi rendben és hűséggel felidézni mindazon lényeges határozatokat, melyek a képviselőház által a nyugdijak ügyében hozattak és előadni azon eljárást, mely e tárgyra nézve a ministeriumok és az állami számvevőszék által követtetett, mai napig folyvást követtetik. A legelső határozat, mit e tárgyban hozott a képviselőház, az általános határozatban foglaltatik bent, mely 1867-ik évi márczius 2-án 653. sz. a. hozatott, és a melyben felhatalmaztatott a ministerium „az ország állami jövedelmeinek beszedéséről s azok mértékéig az állam szükségeinek pontos fedezéseiről saját felelőssége alatt gondoskodni, és ezen eljárásában, a mennyire múlhatatlanul szükséges, a tényleg fenálló gyakorlati szabályok szerint felelősség mellett eljárni. 1 ' E felhatalmazás alapján kötötte a megalakult magyar kormány akkori pénzügyminister Lónyay Menyhért ur aláirása mellett Bécsben 1867-ik évi márczius 8-án az osztrák tartományok pénzügyi igazgatóságával a folyó ügyek kezelésére nézve azon pénzügyi egyezményt, melyet a zárszámadási bizottság az 1867-ik évi zárszámadásról benyújtott jelentéséhez •/. alá mellékelten a tisztelt képviselőháznak egész kiterjedésében tudomására hozott. Ezen egyezménynek a nyugdijakra vonatkozó pontja szórói-szóra igy hangzik: , 5. A nyugdijak mindkét részről ezentúl is azon pénztáraknál fizettetnek, melyeknél eddig azok utalványozva voltak, mig a nyugdijteher felosztása felett törvényes utón máskép liatároztatik. Újból
