Képviselőházi irományok, 1872. XXIV. kötet • 1021-1053. sz.
Irományszámok - 1872-1051. A zárszámadási bizottság jelentése, a nyugdíjakról
/ 1051. SZÁM. 195 engedélyezendő nyugdijakat azon ministerium fogja megállapítani és utalványozni, mely a hivatalnokot nyugalomba helyezi, úgyszintén az özvegyi nyugdijak azon igazgatás által tétetnek folyóvá, melynél az elhalt utoljára szolgált."' Ezek alapján a magyar ministerium jogosítva, illetőleg kötelezve volt továbbra is kifizettetni azon nyugdijakat, a melyek 1867. évi márczius 8-ik napjáig a magyar pénztáraknál lettek kifizetésre utalványozva, még pedig „a tényleg fenálló gyakorlati szabályok szerint" tehát azon összegekben, melyekben azok megállapítva és folyóvá téve voltak. Az újból engedélyezendő nyugdijak megállapításánál szintén „a tényleg fenálló gyakorlati szabályok szerint' volt jogosítva, illetőleg kötelezve eljárni, vagyis a- on nyugdíj szabályokat tartozott alapul venni, a melyek tényleg gyakorlatban állottak. Ezen időben, t. i. 1867-ik évben, azon nyugdijszabályok állottak gyakorlatban, melyek az 1866-ik évi deczember hó 9-én kelt legfelsőbb rendelete által jutottak érvényre. Ezen szabályok ugyanazok, melyek később a közös kül- és pénzügyministeriumnál, és a közös főszámvevőszéknél alkalmazott hivatalnokokra nézve is folyton alkalmazásba vétettek, s máig alapul szolgálnak. Ezen nyugdij szabályok a közös pénzügy ministerium előterjesztése nyomán, 1869-ik évben a cs. kir. udvari nyomdából Bécsben közre is bocsájtattak ily czim alatt: „Ismertetése azon elveknek, a melyek szerint a közszolgálatban lévő államtisztviselőknél s azok családtagjainál az ellátási igények megállapittatnak." '/. Ezen ismertetést '/. alá hajtva teljes kiterjedésben tudomására kívánjuk hozni a tisztelt képviselőháznak. A magyar ministerium tehát az emez ismertetésben olvasható „fenálló gyakorlati szabályok szerint" állapította meg és utalványozta ki az újból engedélyezett nyugdijösszeget. Ezt tenni jogosítva, sőt kötelezve lett mindaddig, mig az 1867-ik évi márczius 2-án adott általános felhatalmazásnak érvényét, valamely más országgyűlési határozat hatályon kívül nem helyezte. A nyugdíj-ügy helyes megítélésénél tehát első sorban oda kell irányozni a figyelmet: ha van-e az országgyűlésnek ily értelmű és horderejű határozata. E kérdésre a döntő feleletet magok a határozatok adják meg. Azért ezeket szószerint fogja felidézni a bizottság. A nyugdijakra vonatkozó második és pedig sarkalatos határozat az, melyet a magyar képviselőház 1868-ik évi deczember 5-én 3002. szám alatt hozott, mely igy sz< 1 : % A Magyarországot terhelő nyugdijakat illetőleg, a kérdés, a jog és méltányosság alapján megoldandó. A jogosultság megitélhetésére azonban mindennekelött az 1848. év előtt fenállott és sok évek során át követett szokás által törvény esitett uyugdijszabályok alapulvétele szükséges. E végből felhívja a ház a ministeriumot, hogy e szabványok alapján a nyugdijasok jegyzékét átvizsgálván, azt ezen szabályok és rendeletek alkalmazása, nemkülönben az illetők szolgálati minőségének és idejének kitételével újból dolgoztassa ki és terjessze a legközelebbi költségvetéssel a ház elé; továbbá a jelen év végéig az az illető nyugdijak utalványoztatását a ház még eszközlendőnek tartja, de egyidejűleg kimondja azt is, hogy ezen ügy végleges szabályozásánál oly nyugdijasoknak, kikre nézve kiderülend, hogy az 1848. előtti szabályok értelmében nyugdijélvezményekre jogosítva nem voltak s ép azért csak végkielégítésben tennének részesülendők; nemkülönben azoknak, a kik az áltatok eddig élvezett nyugdijaknál csekélyebb illetékben fognak részesülni, a jelen év utolsó negyedében élvezett nyugdíj-többletük a számukra megállapítandó végkielégítési összegbe, illetőleg jövendőbeli nyugdíj-illetményükbe fog beszámíttatni. Szükségesnek véli egyúttal a ház, hogy a kormány mindazoknak is, kik a felelős ministerium életbeléptetése óta nyugdíjaztattak, rendszeres lajstromát állíttassa egybe, magára a nyugdij-ügy szabályo25*
