Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-943. Törvényjavaslat az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról

943. SZÁM. 87 Másrészről az örökhagyó hitelezőinek és a hagyományosoknak ezen elsőbbségi joga az örökös és a hagyományos személyes hitelezői felett a végtelenig nem tarthat. A személyes jogok különbsége eléggé s az ehhez képest szükséges jogszabályok különbözősége indokolja azt, hogy a törvényjavaslat külön fejezetekben tárgyalja az örökhagyó hitelezőinek és a hagyományosoknak, másrészről az örökös és a hagyományosok személyes hitelezőinek jogait. Az örökös vagy hagyományos hitelezőit sem lehet elzárni attól, hogy az örökösödés utján adósuknak jutott vagyonokra zálogjogot szerezzenek; azonban tekintettel arra, hogy valamely hagyatékra csak a valódi örökös és hagyományos ellen szerezhet az örökös vagy hagyományos személyes hitelezője jogokat, a szerzett zálogjog csak feltételes lehet, és csak akkor válik hatályossá, ha az örökségnek vagy hagyománynak átszállása a hagyatéki biróság bizonyítványával igazoltatik. Hogy pedig az örökhagyó hitelezői és a hagyományosok, kik a hagyatéki vagyonokból való kielégittetés tekintetében az örökös hitelezőinél természetszerűen erősebb joggal birnak, ebbeli jogaiknak érvényt is szerezhessenek; másrészt pedig, hogy az öröklött vagyonok túlságos hosszú ideig lekötve ne legyenek, a 65. §. azon jogszabályt állítja fel, miszerint az örökös vagy hagyományos személyes hitelezői az örökös, mint ilyen ellen támasztható igények irányában, a hagyaték felosztása előtt és a felosztás utáni három hónap alatt csak feltételes zálogjogot szerezhetnek. Ezen jogszabály összhangzásban van az 55. §. rendelkezésével. A 69. §. rendelkezését a gyakorlati szükség indokolja, mert a tapasztalás bizonyítja, hogy az örökös, kivált ha személyes adósságai vannak, az örökhagyó telekkönyvi jogait nem íratja át a maga nevére, s ezáltal személyes hitelezőjét megakadályozza abban, hogy az örökhagyó nevén álló ingatlanokat árverés alá bocsáthassa. Minthogy az örökös, ha adósságokkal túl van terhelve s tudja, hogy az örökséget tartozásai fel fogják emészteni, igen könnyen fogná magát arra határozni, hogy az örökséget el ne fogadja, kivált ha azokat, a kik az ő el nem fogadása folytán örökösödni fognak, inkább kívánja előnyözni, mint saját hitelezőit, de az is megtörténhetik, hogy az örökös azzal, a ki utánna következnék, össze fogna játszani, lemondania, hogy hitelezőit kijátsza, s aztán az örökséget vagy legalább annak egy részét előleges megegyezés szerint kéz alatt visszakapná; ennek megelőzésére némely törvényhozás a hitelezőknek jogot ad, hogy az örökséget követeléseik erejéig elfogadhassák s igy magukat kielégíthessék; de mivel ez bonyodalmas jogviszonyokat szül, sokkal egyszerűbbnek és természetesebbnek mutatkozik a törvényjavaslat 67. §-nak intézkedése, mely a hitelezőt nem varázsolja örökössé, hanem jogot ad neki, ha adósa az örökséget el nem fogadta, vagy a hagyományt visszautasította, az örökség vagy hagyomány értéke erejéig kielégítését attól követelni, a kire a megürült örökség vagy hagyomány átszállott. Ezen kötelezettség azért volt az egyenes adós fizetésképtelensége esetére szorítandó, mert lehet, hogy az el nem fogadásnak nem a hitelezők kijátszása a czélja, s ilyenkor igazságtalan is, de nem is szükséges, hogy a hitelező, a ki saját adósától is nyerhet kielégítést, a következő örökös vagy hagyományos ellen fordulhasson. A megfelelő rövid elévülési határidő a 33. §. analóg intézkedésének indokolásán alapul. A 68—77. §§-hoz. 68. §. Az örökhagyó végintézkedéseinek teljesítése általábanvéve az örökös kötelessége; de épen, hogy a teljesítés jobban legyen biztosítva, az örökhagyótól nem lehet megtagadni azon végintézkedési jogából folyó jogosultságot, miként tetszése szerint egy vagy több végrendeleti végrehajtót nevezhessen, és pedig annál kevésbé lehet megtagadni, mivel e jogot a külföldi törvényhozások és eddigi