Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.
Irományszámok - 1872-943. Törvényjavaslat az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról
88 943. SZÁM. törvényeink is elismerik. A végrendeleti végrehajtó kinevezése, mi-nt a végakarat kiegészítő része s ennek biztosítására czélzó intézkedés rendszerint a végintézkedésbe, végrendelet- vagy örökszerződésbe szokott foglaltatni; ámde, miután a végintézkedésben kinevezett végrendeleti végrehajtónak a dolog természeténél fogva jogában áll a megbízást elfogadni vagy visszautasítani, s miután az örökhagyónak érdekében állhat, még életében megnyugvást szerezni az iránt, hogy az általa kiszemelt végrendeleti végrehajtó e tisztet teljesiteni is fogja, nem mellőzhető az, hogy az örökhagyó a megbízni óhajtott végrendeleti végrehajtóval kötött szerződésbe foglalja a kinevezést, de hogy az örökhagyó ebbeli szándokának valósága tekinteteben támasztható minden kétség eloszlatva legyen, és hogy a megbízatás valóságára vonatkozólag az örökös és végrendeleti végrehajtó között vitakérdés minél ritkábban fordulhasson elő: czélszerünek mutatkozott ezen megbízatási szerződés alakszerűségeit a törvényjavaslatban akként irni körül, hogy ez közokmányban vagy a végrendeletekre előirt alakszerűségekkel ellátott magánokmányba foglaltassák. Természetes, hogy a ki magát az örökhagyónak e tekintetben le nem kötelezte, az a megbizatást elfogadni nem tartozik és az elfogadási felhívásra nem nyilatkozó ugy tekintetik, mintha a megbízást elfogadni vonakodnék. 69. §. A végrendeleti végrehajtó tiszte általában abban áll, hogy a végakarat fentartását és teljesítését eszközölje, s miután a tisztet az örökhagyótól nyerni s az örökhagyó saját intézkedésének biztosítása szempontjából nevez végrendeleti végrehajtót, első sorban az örökhagyó kijelentett akarata szabja meg a végrendeleti végrehajtónak jogait és kötelességeit. Ha és a mennyiben az örökhagyó e tárgyban nem intézkedett, a végrendeleti végrehajtót ugy kell tekinteni, mint az örökhagyó által kijelölt bizalmi férfiút, a ki mintegy megbízottként eszközli a végakarat érvényre emelését s az örökhagyótól nyert hatalmánál fogva jár el e tekintetben az örökösök helyett. Ezen jogviszony leginkább a meghatalmazási szerződés természetével bír, s ennélfogva a végrendeleti végrehajtót a meghatalmazott jogai és kötelezettségeivel birónak kell tekinteni, csakhogy a viszony sajátszerűségnél fogva az örökösöket nem lehet feljogosítottaknak tekinteni, hogy a nem tőlük eredt megbizatást visszavonják, mielőtt a végrendelet teljesíttetett vagy legalább a teljesítés biztosíttatott volna. Minthogy azonban lehetnek oly körülmények, melyek világosan mutatják, hogy a végrendeleti végrehajtó az örökhagyó által benne helyezett bizalomnak meg nem felel, tisztét kellően betölteni vagy nem tudja, vagy nem akarja, másrészt pedig fordulhatnak elő esetek, melyekben a végrendeleti végrehajtónak ezen állástól saját kérelmére való' felmentése igazságosan nem mellőzhető, a fenforgó fontos esetek által indokolt e tárgybeli intézkedések megtételét a hagyatéki bíróságnak fenn kell hagyni. Itt a törvényjavaslat casuisticák elősorolásába nem bocsátkozik, mert oly különböző körülményeket mutathat fel az élet, miket a törvénybe kimeritőleg felvenni nem lehet, hanem czélszerübbnek mutatkozik az indokok mérlegezését a bíróságra bizni. 70—72. §§. * Hogy azon czél eléressék, melyet az örökhagyó a végrendeleti végrehajtó kinevezése által biztosítani szándékozott, nem szükséges a végrendeleti végrehajtót azon jogosultsággal felruházni, hogy a hagyatéki vagyonokat kezelje, a hagyatéki követeléseket érvényesítse és a hagyatéki adósságokat kifizesse; de mert gyakran a végrendelet érvényesítése a felebbiektől válhatik függővé s az örökhagyó összes jogviszonyainak egyszerűbb rendezése teheti ezt szükségessé, nem lehet az örökhagyót megfosztani azon jogosultságtól, hogy a végrendeleti végrehajtó hivatásának körét ezekre is kiterjeszthesse. Ilyen különös megbízatás esetében a végrendeleti végrehajtó a hagyaték követeléseit perrel behajthatja; de
