Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-943. Törvényjavaslat az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról

86 943. SZÁM. A hagyományos nem az örökhagyó jogai- és kötelezettségeinek általában, hanem meghatározott jogoknak vagy dolgoknak különösen válván jogutódává, az örökhagyó kötelezettségeiért általában nem felelős; de mert őt a végrendelkező akarata előnyökben részesiti, ugyanezen akarat az előnyt bizonyos meghatározott tei'hekkel kapcsolhatja össze. Ebben találja magyarázatát a 61. §. azon intézkedése, hogy a hagyományos az örökhagyó által reárótt terheket a hagyomány erejéig teljesiteni köteles ; az pedig, hogy világos ellenkező intézkedés nemléte esetében több hagyományosra rótt teher ezeket a nyert előnyhez arányítva terheli, a dolog természetén alapul. Ha az örökhagyó a hagyományosra kötelezettségeket ró, e kötelezettségek a hagyományban részesittetni szándékolt egyént cs'ck azon esetben terhelhetik, ha ő a hagyomány előnyeit elfogadja; ha tehát a hagyományt visszautasítja, ez által a reárótt kötelezettségek is ellenében hatálytalanokká válnak. Ámde ezen esetben a végrendelkező szándéka nem engedheti, hogy e kötelezettségek általában elenyészetteknek tekintessenek, miért is ezeknek fentartása szempontjából szükséges a 62. §. azon intézkedése, hogy a kötelezettségek azt terheljék, a ki a végrendelet vagy a törvény határozatai szerint a hagyományos helyébe lép, illetőleg a hagyomány teljesítésétől szabadul. Ugyanezen szakasznak azon további intézkedése, mely szerint a hagyományos jogosítva van az őt terhelő további hagyomány teljesítése helyett saját hagyományát arra ruházni, kinek javára a további hagyomány általa teljesítendő lett volna, a végrendelkező szándékának helyes felismerésén és lehető teljesitésén alapul; mert midőn az örökhagyó a hagyományost további hagyománynyal terheli, azon feltételből indul ki, hogy ezen további hagyomány-értéket az eredeti hagyomány értéke felülmúlja; és igy intézkedése mindkét hagyományosnak előnyére fog szolgálni; ha azonban az eredeti hagyományos az örökhagyó intézkedésében magára nézve előnyt nem lát, akkor nem lévén ő kötelezhető a további hagyományt saját kárával is teljesiteni, az örökhagyó czélzata a lehetőségig az által éretik el, ha az utóbbi hagyományos az eredeti hagyomány tárgyában részesittetik. Az Örökhagyó intézkedhetik akként is, hogy- több örököst vagy hagyományost valamely fel nem osztható kötelezettség teljesítésével terhel. Ha ezen esetben az örökösök vagy hagyományosok közül egy vagy többen nem fogadhatják, vagy nem akarják elfogadni részüket, ezért a többieket az örökség vagy hagyomány birtokbavételében akadályozni nem lehet; hanem azon esetre, ha ezek az örökhagyó szándékát érvényre emelendők, az egész osztatlan terhet teljesitik, megkapják azt, a mi a végintézkedés szerint őket illeti. A törvényjavaslat 63. §-a ezen okszerű intézkedést emeli érvényre azon természetes következménynyel, hogy az, a ki a birtokba nem vett örökséget kapja, vagy a birtokba nem vett hagyomány teljesítésétől szabadul, az egészen teljesiteni kellett osztatlan kötelezettség aránylagos részét megtéríteni köteles. A 64—67. §§-hoz. A 46 — 53 . §§. az örökhagyó hitelezői s a hagyományosok jogai biztosítása végett állítottak fel szükségeseknek mutatkozó jogszabályokat. Az örökös vagy hagyományos személyes hitelezői más tekintet alá nem esnek, mint az örökhagyó hitelezői s a hagyományosok. Azon jogelvnél fogva, mely szerint az örökhagyó jogai, de egyszersmind kötelezettségei is átszállanak az örökösre: önkény következik, hogy az örökös az örökségből előbb az örökhagyó hitelezőit s a hagyományosokat köteles kielégíteni, és csak azután kerülhet a sor az örökös saját személyes hitelezőire; a mi pedig a hagyományost illeti, az örökhagyó hitelezői, a mint ezt a 29 — 34. §§. indokolása kifejti, megelőzik a hagyományosokat; miből következik, hogy a hagyományos személyes hitelezői sem bírhatnak elsőbbséggel az örökhagyó hitelezői felett.