Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-943. Törvényjavaslat az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról

943. SZÁM. 75 heti az örököstől, a hagyatékból s illetőleg attól, a ki az örökhagyó intézkedése szerint a hagyomány kiszolgáltatásával terhelve van. Ha a hagyományos a hagyományhoz való követelési jogát érvényesiti, már ez által kétségtelenné teszi, hogy a hagyományozás adta jogával élni akar; ha pedig nem érvényesiti követelési jogát, ebből rendszerint senkire joghátrány nem származik, mert itt nem az örökhagyó jogai és kötelezettségeinek általános átszállásáról van szó, a minek mielőbbi kellő szabályozásától sok érdek függ, hanem szó van egyes tárgyak és jogokhoz való követelési igényről, a mi rendszerint csak a jogosítottat és a kötelezettet érdekli. Ez eléggé indokolja a 29. §. azon intézkedését, mely megállapítja, hogy a hagyományos a hagyomány követeléséhez való jogát az örökhagyó halálával, illetőleg a felfüggesztő feltétel vagy végződési időpont beálltával rendszerint minden elfogadási nyilatkozat nélkül nyeri meg. E szabály alól azonban kivételnek van helye, a 30. §. eseteiben. Midőn az örökhagyó valamely hagyományt az el nem fogadás esetére más valakinek hagyományozott, ennek érdekében áll meggyőződést szerezni arról, vajon az előbb hivatott hagyományos a hagyományt megtartja-e, s ha az tőle függő feltételhez van kötve, kész-e ezen feltételt teljesíteni; s ennélfogva a 30. §. a 19. §-nak megfelelő intézkedést a hagyományokra vonatkozólag is elfogadta. A határidő kiszabását a 30. §. egészen a hagyomány által érdekelt felek kérelmére és a biró belátására bizza, mert mások érdeke fen nem forogván, nincs ok, mely igazolná azt, hogy a hogy a törvény szabja ki a határidőt. A hagyományosnak is több esetben van szüksége a hagyomány átszállását tanusitó bizonyítványra. Szüksége van reá nevezetesen akkor, ha az örökhagyó valamely követelését hagyományozta neki, melynek behajtása végett hogyományosi minőségét igazolnia kell, vagy ha a hagyomány tárgyát az örökhagyó nevére irt ingatlan vagyon avagy telekkönyvileg bejegyzett jog képezi, melynek az örökhagyó nevéről közvetlenül a hagyományos nevére való átírása csak ilyen bizonyítvány alapján történhetik; végre szüksége van akkor is, ha az örökös a hagyományt önkényt nem teljesiti s a hagyományos a hagyományt per utján kénytelen követelni. A 31. §. semmi egyéb feltételhez nem köti a bizonyítvány kiadását, mint ahoz, hogy a hagyományra vonatkozó végrendelet érvénye vita tárgyát ne képezze ; nem lehet a bizonyítvány kiadását az örökös beleegyezéséhez kötni; mert ha az önkényt nem adja ki a hagyományt a hagyományosnak, a bizonyítvány kiadását is ellenezni fogja; nem lehet a bizonyítvány kiadását időhez sem kötni; mert ha a végrendelet vita tárgyát nem képezi, a bizonyítvány kiadását hosszabb időre elhalasztani ok nem forog fen; ellenkező esetben nem lehet meghatározni azon időt, mikor fog a vita eldöntetni. — A bizonyítvány tartalmát a 112. §. foglalja magában. A 31. §-nak többi rendelkezései a 24. és 25. §§. rendelkezéseihez hasonlók lévén, ugyanezen szakaszok indokaiban eléggé indokolvák. Arra nézve, mikor követelhető az örököstől a hagyomány, a 32. §. két esetet különböztet meg, a szerint, a mint az örökös az örökséget feltétlenül vagy feltételesen fogadta el. A hagyományosra nézve legkedvezőbb eset az, ha az örökös az örökséget feltétlenül elfogadta; mindazonáltal ezen esetben sem lehet megadni a hagyományosnak azon jogot, miszerint a hagyomány kiadatását vagy a hagyományozott összeg befizetését azonnal követelhesse; mert azonnali kielégítési kötelezettség az erre elő nem készülhetett örökösöknek vagy más megterhelteknek tetemes károsításával járhatna, s mert különben is a hagyatékból első sorban az örökhagyó hitelezői és csak ezután lévén a hagyományosok kielégitendők, a hagyománybeli követelési jog lejártát már ezért is bizonyos határidőhez kellé kötni, melyet a törvényjavaslat 32. §. az örökhagyó halálától számított 4 hónapra azért állapított meg, hogy ezen határidőig, a mennyiben ez szükségesnek mutatkozik, a leltározás eszközlése és a hagyatéki hitelezők összehívása által a hagyaték állása kellően constatirozható 10*