Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-943. Törvényjavaslat az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról

n 943. SZÁM. A második esetben nincs ok, mely azt tiltaná, hogy az ingóságok a bizonyítványt nyert örökösnek átadassanak, hiszen az örökséget ellenében igénylőknek a 17. §. szerint módjukban állott zárlatot kérni, s ha ezt még sem kérték, arra mutat, hogy a birtokba helyezett örökösnél igényeiket biztositva találták. A 26. §. azon esettel foglalkozik, lehet-e zárlatot elrendelni akkor is, ha a bizonyitványt nyert örökös ellenében a fellepő ellentétes érdekű örökös a 23. §-ban kiszabott határidő alatt örökösödési keresetét meg nem inditotta, vagy épen az örökjog az örökösödési bizonyitvány kiállítása előtt vita tárgyát nem képezte. Ezen esetben a zárlatot csak a ptrs általános szabályai szerint lehet elrendelni; e rendszabály azt jelenti, hogy az örökösödési eljárás folyamában a 17. §. szerint elegendő a zárlat elrendelésére az azt kérelmező örökösnek örökösödési jogosultságát valószínűvé tenni, ellenben a 26. §. eseteiben azt is tartozik kimutatni, hogy követelése veszélyben forog; ezen feltétel alatt pedig a zárlatot még a 26. §. eseteiben sem lehet megtagadni. A 27. §-hoz. A 27. §. intézkedése következetes folyománya a 24. §. azon indokolt tartalmának, hogy a bizonyitványnyal ellátott örökös e bizonyítványnak rendes örökösödési perrel való megdöntéséig mindenki irányában örökösnek tekintendő. Miután azonban zárlat által minden tulajdonos rendelkezési joga korlátoltatik, ezen elvet a 27. §-ban foglalt jogszabály felállításánál a birtokba lépő örökösre nézve is figyelembe kellett venni. A 28. §-hoz. E szakasz rendelkezései a dolog természetéből folyván, bővebb indokolást nem igényelnek. A 29—34. §§-hoz. " E szakaszok közül csak az első három tartalmaz oly anyagi jogszabályokat, a melyek az örökség birtokbavételéről szóló fejezetben foglalt jogszabályokkal analógok, a melyek tehát kétségen kivül egy czimbe tartoznak. De a hagyománynak különböző természetét tekintve, ezen czimbe felvehető a 32. §. is; mert a czim az örökség és hagyomány birtokbavételét szabályozván, miután a hagyományos a hagyományt akkor veszi birtokába, mikor az örökös neki a hagyományt átadja, a 32. §., mely azt határozza meg, mikor követelhető a hagyomány, az első czimben következetesen helyt foglalhat. Úgyszintén helyt foglalhatnak a 33. és 34. §§. is, minthogy e szakaszok a 32. §. második bekezdésében foglalt rendelkezéssel szoros egybefüggésben vannak, azt kiegészítik. Ezeket a szakaszok logciai összeállításának igazolására előre bocsátva, a szakaszokban foglalt rendszabályok okai a következők. A hagyomány és örökség lényegesen különböző alapokon nyugosznak. Az örökség általános jogutódlás, hol nem egyes dolgok vagy jogok, hanem az örökhagyó jogainak és kötelezettségeinek egyeteme megy át az örökösre, és igy az örökös a vagyonjogi viszonyokra vonatkozólag az örökhagyó helyébe lép; ellenben a hagyomány utján a hagyományos egyes dolgokhoz vagy jogokhoz nyer igényt, és épen ezért az örökhagyó jogai és kötelezettségeinek összegéhez a hagyományosnak semmi köze. Ezen sarkalatos különbség könnyen megérthetővé teszi, hogy azon jogszabályok, melyek az örökség birtokbavételét szabályozzák, a hagyományra nem alkalmazhatók; hanem az eltérő jogviszony eltérő szabályozást igényel. A hagyomány követeléséhez elfogadási nyilatkozat rendszerint nem szükséges. A hagyományos nem lép az örökhagyó jogviszonyainak összegébe, hanem csak a hagyomány teljesítését követel-