Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-942. Törvényjavaslat a végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetrei ajándékozások alakszerüségeiről

942. SZÁM. 15 viszonyainkhoz idomítva akként állapíttattak meg, hogy a megbízhatóság lehetőségig megóva legyen. Az osztrák, szász és zürichi törvénykönyv a nőket is kizárja a végrendelkezési tanúskodásból, de e kizáratas a jogegyenlőség követelményeivel alig egyeztethető össze; és ha a nő bizonyítási tanúnak (Beweis-Zeuge) épen ugy elfogadtatik mint a férfi, nincs elegendő indok arra, hogy csupán a nemi különbség miatt elzárassék attól, hogy mint alakszerüségi tanú (SŐlennitáts-Zeuge) szerepeljen. 3, 4. §§. A 3. §. intézkezése külön indokolást nem igényel, itt eddigi jogszabályainktól némi eltérés csak annyiban van, a mennyiben nem kívántatik, hogy a tanuk a végrendelkezés tanuiképen külön nősen meghivassanak. Elég biztosítékot nyújt az, ha a talán csak esetleg jelenlévők hivatnak fel a tanúskodásra s e minőségben önkényt és együttesen jelen vannak. A zürichi és szász Codex végrendelkezési tanuképességgel csak az irni tudókat ruházza fel. Bármennyire czélszerü is ezen intézkedés, a mi viszonyaink ennek alkalmazását lehetlenná teszik. Ennok figyelembevételével, de másrészről tekintve azt is, hogy ha a tanuk irni és olvasni nem tudnak, akkor az irott magánvégrendelet azonossága biztosan megállapítható alig leend, a törvényjavaslat 4-ik §-a azon középutat választotta, miszerint az 1. §. a) pontja esetében a tanuk közül egynek, a b) és c) pontok esetében pedig kettőnek kell irni, olvasni tudni s a végrendeleti okiratot tanúi minőségben önkezűleg aláírni. 5., 6. §§. Az 5-ik és G-ik §-ok intézkedéseinek czélja az, hogy a valódi végakarat megállapítható legyen. Ott, a hol a végrendelkező irni, olvasni tud, e'végből nem szükséges, hogy a tanuk a végrendelet tartalmát ismerjék, de ha a végrendelkező irni olvasni nem tud : álvégren.deletet tartalmazó okirat becsempészése ellenében egyedüli biztos menedéket csak a 6-ik §. intézkedése nyújt. , 7., 8. §§. A javaslat 7-ik és 8. §-a megfelelő intézkedéseket tartalmaz arra nézve, hogy a végrendeletnél tanuként szereplők, valamint azok, a kik a végrendeleti okiratot írják, e minőségüket saját maguk vagy a velük közel rokonságban és sógorságban lévők javára a valódi végakarattól eltérő intézkedés becsempészésére fel ne használhassák. . 9., 10. §§. A 9-ik §. intézkedése külön indokolást nem igényel; a 10-ik §. tartalmának s különösen az utópontból foglalt intézkedés helyességének felvilágosításául szolgáljon az eset, melynél fogva valaki végrendeletében örökösének azt nevezi, a kinek neve tüz és betörésmentes szekrényének rejtekhelyében levő papírra feljegyezve találtatik, de e papíron lévő feljegyzés nincs a végrendelkező által aláírva, nincs tanukkal előttemezve: akkor az örökös nevezés érvénytelen, a végrendelet egyéb intézkedései azonban azért megállhatnak. Ezen §. azon általános szabályt emeli érvényre, hogy egy végrendelet csak egy egyén végakaratát tartalmazza, minek indoka a bármikor visszavonható s egészen egyéni jellegű végintézkedés természetében fekszik. Egyedüli kivételt a házastársak végrendelete képez, mert az ezek közötti benső és minden tekintetben kölcsönös viszony kellően indokolja azt, hogy a házastársak együttesen ugyanazon végrendeletben intézkedhessenek. E tárgyban az osztrák törvénynek megfelelő