Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.
Irományszámok - 1872-958. Az adóügyi bizottság jelentése a kereseti adóról szóló törvényjavaslat tárgyában
958. SZÁM. 195 1. A mezőgazdasági és gyárakban, kereskedelmi és iparüzletben vagy vállalatban cselédként alkalmazott egyénekre a jelenleg érvényben levő adótételeket kívánja megtartani, mert azon körülménynél fogva, hogy a mezőgazdaságnál alkalmazott cselédek adójuk lefizetését rendesen a munkaadó gazdára szokták áthárítani, a gazdasági cselédek adójának emelése csak a földbirtokos eddigi súlyos terheit szaporítaná, a gyári munkások és iparüzletekben alkalmazott egyének adójának emelése pedig a munkabér emelését okozná és ez által az ipar fejlődésére zsibbasztó visszahatást gyakorolna; 2. a törvényhatósági joggal felruházott rendezett tanácsú és valamely törvényhatóság vagy kir. törvényszék székhelyét képező városokat a keresetadó kiszabása tekintetéből két cathegoriába véli beosztandónak; az egyikbe azokat, melyek legalább 10.000 lakossal és rendes vágányu vasúti állomással vagy gőzhajózási állomással birnak, — a másikba azokat, melyek ezen kellékek együttes tulajdonában nincsenek. A bizottság ezen intézkedése által az igazság és méltányosság követelményeinek kivánt megfelelni, melyekkel összeegyeztethetőnek nem tartotta, hogy a keresetadó a legeltérőbb viszonyok közt létező városokban, mint pl. Ruszt, Liptó-Sz.-Miklós vagy Oláhfalu egyrészt, Pozsony, Arad, Szeged, másrészt ••— egyenlő adótételekkel szabassák meg. Szükségesnek tartotta ennélfogva azon városokban, melyek mind népességüknél, mind a vasúti vagy gőzhajózási állomás által elősegített forgalmuknál fogva valamely országrész vagy vidék központját képezik, a kereset soknemüségénél és a munkabér nagyobb voltánál fogva a keresetadó megszabásánál nagyobb adótételek alkalmazását javasolni, mint azon városokban, melyek ezen előnyökkel nem birnak. Az adótétek összegét a fentebb említett mezőgazdasági és gyári cselédeken kívül — még a kis iparosoknál és a dijnokoknál szállitotta lejebb a bizottság, mert ugy van meggyőződve, hogy a törvényjavaslatban eredetileg foglalt maximai tételek ezen osztálynak, mely alig birja legsürgősebb életszükségleteit beszerezni, adóképességét túlhaladja. A házalók kereseti adóját meghatározó adótételekre vonatkozó javaslatát a bizottság egy külön 8. §-ban terjeszti elő, — minthogy azzal összefüggőleg az adó beszedését biztosító oly intézkedések elfogadását is ajánlja, — melyek kizárólag a házalókra vonatkozván, a többi alosztályokra nem alkalmazhatók. Ezen intézkedések indokoltatnak azon vándorélet által, melyet a házalók folytatnak és mely az ajánlott correctivum nélkül a házalók adófizetési feletti őrködést — sőt magát az adókivetés és behajtás körüli eljárást felette megnehezíti, sőt gyakran a házalók megadóztatását épen lehetetlenné tenné. A házalók keresetadójának kiszabására ajánlatba hozott tételek, tekintve, hogy azok minimuma körülbelül a napszámosok adójával egyenlő és csak azon mértékben fokoztatnak, a mint a házaló által használt segédek és segédeszközök a kereseti nyereményének emelkedését alaposan feltételezik, — az I. osztály többi alosztályaihoz kellő arányban állanak és nem szolgáltathatnak okot azon aggodalomra, hogy ezek alkalmazása az ipar ez ágába káros hatást gyakorolna. A IV. fejezet 16. §-a után a bizottság egy uj 17. §. felvételét ajánlja, melyben a pénzügyminister feljogosittatnék, a beadott bevallásokat közhírré tenni. A bizottság tekintettel arra, hogy a III. osztályba tartozók kereseti adójának kivetési alapját kiválóan az adókötelesek által önként tett vallomások képezik, a keresetadó igazságos és arányos kivetését csak ugy tartja eszközölhetőnek, ha valamennyi adóköteles vallomásait a valóságnak megfelőleg teszi meg, — és ezen feltételnek, ha nem is teljes mértékben való elérésére, de mégis nevezetes megközelítésére vezetőnek tekinti azon rendelkezést, hogy a bevallások nyilvánosakká tétetvén, bárki által ellenőriztethessenek. 25*
