Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.
Irományszámok - 1872-958. Az adóügyi bizottság jelentése a kereseti adóról szóló törvényjavaslat tárgyában
196 958. SZÁM. A régi 16. most 18. §-nál a bizottság azon szempontból indulva ki, hogy a törvény által meghatározott tényezőknek merev alkalmazása a kereseti nyeremény minimumának megállapitásánál gyakran az adókötelesek legvitálisabb érdekeit sérthetné, sőt reájuk elviselhetlen tehert róhatna, — a felszólamlási bizottságokat azon joggal kívánja felruháztatni, — hogy kivételes esetekben és az adóköteles által igazolt körülmények között a kereseti nyereményt a törvény értelmében meghatározandó minimalis tételnél csekélyebb összegben is állapithassa meg. A régi 17. most 19. §. 1. pontjában a haszonbérlők kereseti nyereményének minimumát, a haszonbéri összeg 25°/ 0-ban kivánja megállapítani. Ezen tétel a haszonbérlőknek most érvényben lévő megadóztatásának felel meg és mint változatlan, tehát a kivető közegek kedvezményezésétől független adótétel a törvényjavaslatban eredetileg javasolt tág határok között mozgó tételek felett azon előnynyel bir, hogy a mezőgazdaság fejlődésére, oly nagy befolyással bíró haszonbéri rendszer meghonosítását és kiterjesztését inkább képes elősegíteni. A 2. pontot, mely a serfőzőkre kiszabandó kereseti nyeremény minimumát foglalja magában, a bizottság Idhagyaudónak véli, miután a javasolt adótétel alkalmazása által a belföldi sörtermelés oly mértékben sújtatnék, hogy az a külföldről és különösen az osztrák tartományokból behozott sörrel a versenyt meg nem birná. Hasonlóképen kihagyandónak véli a bizottság a fürdőintézetek tulajdonosai és téglagyárosok kereseti nyereményük minimumának megállapítását, — részint mert a fürdőintézetekre a javaslatba hozott mód által túlságos nagy adó közegészségi szempontból alig indokolható, részint, mert a téglaárakban mutatkozó szerfelett nagy fluctuatio azokat az adókivetés alapjául egyáltalában nem képesítheti. A mi végre ezen §. utolsó pontjában foglalt azon intézkedést illeti, hogy a kereseti nyeremény minimumának megállapitásánál a lakás és üzlethelyiség bére vétessék figyelembe, a bizottság ugyan nem minden kételytől ment, ha vájjon ezen intézkedés azon kitűzött czélnak, hogy a keresetadó a kincstár érdekeinek teljes megóvása mellett az adókötelesekre igazságos és arányos mértékben vettessék ki, teljesen megfelelni képes lesz-e ? és annak alkalmazása nem jön-e gyakran azon elvvel összeütközésbe, hogy a megadóztatás csak a jövedelmet és nem egyszersmind a termelést is érje ? — azonban azon tapasztalatok folytán, melyek eddig a jövedelmi adó kivetése alkalmával a jövedelmi bevallásoknál tétettek, mulhatlanul szükségesnek mutatkozik a kincstár érdekeinek megóvása tekintetéből egy correctivumot felállítani, nehogy ilyennek hiányában a kincstár az adókötelesek önkényének legyen kitéve. Ily correctivumul a bizottság kénytelen a törvényjavaslatban foglalt intézkedés elfogadását ajánlani, — miután más módot vagy eszközt, mely mind az adózók, mind a kincstár érdekének egyaránt inkább megfelelne, nem ismer, sőt ilyen azon számos kérvényekben, melyek a czélba vett intézkedés elfogadása ellen nyilatkoznak, nem is ajánltatik. Miután azonban az üzlethelyiség és sok esetben a lakás helye, fekvése és terjedelme, következőleg ára is az üzletemberek igen nagy számánál nem szabad akaratuktól, hanem a viszonyok által parancsolt körülményektől függ, melyből az illetők jövedelmére és adóképességére ugyanazon következtetéseket vonni nem lehet, a bizottság a házbér és üzlethelyiség bérének alkalmazásából netalán eredhető aránytalanságok és helytelenségek elkerülését és elhárítását oly módon véli eszközölhetőnek, ha: a) a lakbér magasságához képest felállított fokozatokra külön kulcs alkalmaztatik; b) a lakbérnél tekintet fordittatik a családtagok számára, ugy azon körülményre, vajon az üzlethelyiségnek a lakással együtt kell lennie vagy sem?
