Képviselőházi irományok, 1872. XXIII. kötet • 940-1020. sz.

Irományszámok - 1872-943. Törvényjavaslat az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról

104 943. SZÁM. jogorvoslatot, .melyben magában érhetőleg mindazon sérelmek miatt lehet panaszt emelni, melyek az eljárás folyamában a megtámadott végzés hozataláig felmerültek. Elég volna az is, ha a II. rész szerint hozható végzések közül csupán csak az 1-ső és 4-ik sz. a. végzések ellen engedne a törvény jogorvoslatot; mert ezen végzések azok, melyek más módon nem orvosolható jogsérelmet okozhatnak, a 2-ik és 3-ik sz. alatti végzések ellen a törvény rendes útja nyitva állván. És valóban, ha meggondoljuk, hogy a bíróság a 2-ik és 3-ik sz. a. végzés hozatalánál nem határoz véglegesen az örökjog és az osztályrészek felett, hanem csak ideiglenesen intézkedik a valószínű örökösnek birtokbahelyezése és az osztály iránt; ha meggondoljuk, hogy a hagyatéki bíróságnak ezen intézkedések megtételénél a legtágasabb tért kell engedni, mert ezen intézkedéseknek egyedül lehetséges alapja nem a törvénynek valamely positiv határozata, hanem az egyes esetekben fenforgó körülményeknek méltányos figyelembevétele, mi egyedül a bírónak józan felfogásától é$ bölcs belátásától függ; akkor csak épen azon aggodalom igazolhatja a javaslat azon rendelkezését, mely szerint a 2-ik és 3 ik sz. a. végzések ellen is jogorvoslatot enged, mely aggodalom több helyről az iránt nyilvánult, hogy a mi egyes bíróságaink nem minden kivétel nélkül állanak a birói tökély azon inagas fokán, hogy a körülményeknek méltányos figyelembevételét megnyugvással lehetne reájuk bizni. A javaslat tehát, a fentebb emiitett aggodalmat tekintetbe véve, kénytelen volt a 2-ik és 3-ik szám alatti végzést is felvenni a felebbvihetők sorába. A kérdés még csak az lehetett, a felebbvitelnek minő nemét engedje meg a javaslat a hagyatéki bíróság végzései ellen. Ha a javaslat megengedte volna is a közvetlen semmiségi panaszt a semmitőszékhez, — még is meg kellett volna engedni a hagyatéki bíróság végzései ellen a felebbezést a másod bírósághoz és ismét ennek határozatai ellen a semmiségi panaszt a semmitőszékhez, mi az öröklési eljárást bizonyára igen nehézkessé tette volna. Meg kellett volna engednie pedig a felebbezést azért, mert ámbár tagadni nem lehet, hogy a hagyatéki bíróságnak végzései épen az által válnak legtöbb esetben sérelmesekké, mivel az eljárási szabályok meg nem tartattak; azonban kétséget nem szenvedhet az sem, hogy mind az I. mind a II. rész szerint hozott végzések legnagyobb részben az érdemleges birói határozatok természetével bírnak, mert továbbá semmiségi panasz folytán az első bíróságnak sérelmes végzését vagy intézkedését csak megsemmisíteni, de megváltoztatni nem lehetne; pedig ez igen gyakran lehetséges. A javaslat tehát azon okból, mivel a felebbezést a hagyatéki bíróság végzései ellen megtagadni nem lehet, másrészről azon okból, mivel ily perenkivüli gyors elintézést kivánó ügyekben meg nem engedhető, hogy mind az első-, mind a másod-bíróság végzései ellen semmiségi panaszt is lehessen emelni, czélszerübbnek tartotta eltérni a ptrtsban foglalt felebbviteli rendszertől annyiban, hogy az első bíróság végzései ellen nem enged közvetlen semmiségi panaszt a semmitőszékhez, hanem semmiségi panaszszal egybekapcsolható felebbezést, a másodbirósághoz (127. §.) és csak a másodbiróság végzései ellen enged semmiségi panaszt a semmitőszékhez (135. §.), további felebbezést azonban a harmadbirósághoz annál kevésbé engedhetett, mivel a ptrts szerint jelenleg is csak az 581. §. esetében van helye felebbezésnek az öröklési eljárásban; de ezen esetben is harmadbirósághoz két egybehangzó végzés ellen felebbezéssel élni nem lehet; a ptrts módosítása tárgyában készített törvényjavaslat 75. §. szerint pedig jövőre a másodbiróság végzései ellen további felebbezés egyáltalában nem lenne megengedve. Az által, ha a hagyatéki bíróság végzései ellen a másodbirósághoz a felebbezés megengedtetik, el lenne érve, hogy oly birói testület hozna határozatot a felebbezéssel megtámadott végzések érdeme felett, melyre nézve a fentebb jelzett aggodalom fenn nem foroghat; annak határozata ellen