Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

928. SZÁM. 139 minőségben szerepelnek; az óvás rendeltetése nem egyéb, mint igazolni azon tényeket, mik a váltói jogok fentartására vagy átalakítására vonatkoznak; mint feltétele a viszkeresetnek, vagyis bizonyos személyek ellen már szerzett jogok érvényesítésének, az óvás nem állapithat meg jogokat oly személyek ellenében, kik a váltón elő nem fordulnak, tehát a váltóüzlettel jogi kapcsolatban nem állanak. Végre nem látszik szükségesnek azt sem külön kiemelni, hogy a névbecsülő minőségét az elfogadás alkalmával kitüntetni tartozik, ha annak a jelen törvényben megállapított joghatályt kívánja tulajdoníttatni; mert, ha a váltóra egyszerűen nevét vezeti rá, nyilatkozata a körülményekhez képest feltétlen elfogadásnak vagy kezességnek fogna tekintetni. 07. §-hoz. Azok után, mik az utalvány és a névbecsülés jogi természetére nézve fölhozattak, a 67. czikkben foglalt intézkedések bővebb indokolást alig kívánhatnak. Minden, mi a szükségbeli utalványra vonatkozó egyes határozatok indokolására, különösen az elfogadás joghatályára s a viszkeresetre nézve a 65. czikkben fölhozatott, a 67. czikkre is alkalmazható, miért is e helyütt elégnek látszik egyszerűen a már kifejtettekre utalni. 68. §-hoz. A szükségbeli utalvány átalában azért használtatik, hogy a váltó által képviselt fizetési Ígéret beváltása biztosittassék, annak czélját tehát nemcsak a váltó elfogadása, hanem annak kifizetése is képezi; igen természetes tehát, hogy a váltóbirtokos oly esetben, midőn az elfogadó a fizetés megtagadja, ezt a szükségbeli utalványozottnál tartozik keresni. A névbecsülő, ki a váltót valamely előző javára fogadja el, e tényével a fizetést csak feltételesen vagyis azon esetre igéri, ha a váltó az intézvényezett által lejáratkor ki nem fizettetik; a névbecsülő elfogadónak tehát sem jogában, sem kötelességében nem áll a váltót az intézvényezett mellőzésével kifizetni; a zavar ugyanis mely az elfogadás megtagadásából eredett, csak részletes és nem zárja ki azt, hogy a váltó lejáratkor czélját elérhesse. Ez okból teszi a jelen tervezet a váltóbirtokosnak kötelességévé, hogy a váltót az intézvényezettnek lejáratkor még az esetben is bemutassa, ha ez az elfogadást korábban megtagadta. A 68. czikk tehát csak a következetességnek felel meg, midőn a váltóbirtokost a fizetés hiánya miatt felvett óvás után kötelezi arra, hogy a váltót a névbecsülőnek mutassa be. Hogy a tervezet 68. czikke a váltóbirtokos mulasztását egyedül az utalványozó, illetőleg a névbecsült és ennek utódai elleni viszkereset elvesztésével sújtja, — abban találja indokolását, hogy maga az utalvány, illetőleg a névbecsülés csak a most emiitett személyek viszonyait érinti; az utalványnak ép ugy, mint a névbecsülésnek az a czélja, hogy az utalványozó, illetőleg a névbecsült s ennek utódai a viszkereset kellemetlenségei ellen biztosíttassanak; ha tehát a váltóbirtokos mulasztást követ el, hátrány csak a most érintett személyekre hárulhat; a méltányosság postulatumaként jelentkezik ennélfogva, hogy a váltóbirtokos azon személyek elleni viszkeresete elvesztésével ne sujtassék, kik a közbenjáráson kivül állanak, kik annak előnyeire igényt semmi esetben sem tarthatnak. 69. §-hoz Valamint a saját rendeletre szóló, ugy a saját váltó is csak a hátirat által nyer forgalmi képességet. Annak hozzájárulásával uj kötelezettek lépnek a váltókapcsolatba, kik nem csak a kibocsátó, hanem a tulajdonképeni előzők ellen is váltójogokat szereznek s egymáshoz ugyanazon viszonyban állanak, melyet az idegen váltó forgatása az érdekeltek közt megállapít. Ily körülmények közt s tekin18*