Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

134 928. SZÁM. a lejárat után az óvás felvételére; ez időt azonban a kiméleti napokkal nem lehet azonosítani, mert ezek az adós javára szolgálnak, az óvatolás elhalasztása pedig kizárólag a váltóbirtokosnak engedett kedvezményként jelenkezik, melyre a váltóadós semmi esetben igényt nem tarthat. 58. §~hoz. A k. n. váltórendszabály valamint több más helyen, ugy a 37. czikkben is a kivételeknél intézkedik, a nélkül, hogy szabályt felállítana. A lipcsei tanácskozmányban tétetett ugyan inditvány az iránt, hogy a váltórendszabályban a fizetés mikénti teljesítése átalában mondassék ki; ez inditvány azonban határozattá nem emeltetett. Hogy azonban az e részbeni intézkedés feleslegesnek nem tekinthető, azt a svéd váltórendszabály s az olasz kereskedelmi törvény idézett helyei mutatják. E törvények a k. n. váltórendszabály után keletkeztek s habár sok intézkedésben — mi főleg a svéd váltótörvényről mondható — a k. n. váltórendszabályhoz csatlakoznak, annak szóban levő hiányát kiegészítés nélkül nem hagyhatták, E körülményt a jelen tervezet szerkesztésénél figyelmen kívül hagyni már azért sem lehetptt, mert az általános indokolás szerint a k. n. váltórendszabály kiegészítését mint egyik főczélt tűzte ki magának. A mi a második bekezdésben foglalt s a k. n váltórendszabályból átvett intézkedéseket illeti, azok elfogadását különösen azon körülmény javaihatja, hogy azok mint helyesek és czélszerüek a kereskedelmi törvény tervezetébe is átvétettek s részben a magyar váltótörvény 112. §-ában is feltalálhatók. 59. és 60. §§-hoz. A porosz javaslat, mely a k. n. váltórendszabálynak alapul szolgált, 38. §-ában feljogosította ugyan a váltóbirtokost a részletfizetés elfogadására, de erre őtet még az esetben sem kötelezte, ha a váltó csak részben fogadtatott el. Ez intézkedés, mely akkori váltótörvényekben nyilvánuló felfogást emelte érvényre, a lipcsei tanácskozmányban elvettetett s a váltórendszabály 38. czikke által helyettesittetett. Szükségesnek látszik, hogy a szóban levő intézkedés, melyet a czélba vett egyöntetűség végett a jelen tervezete is átvett, közelebbi vizsgálat tárgyává tétessék annál is inkább, mert az váltótörvényünk e részbeni intézkedésével homlokegyenest ellenkezik. Igaz, hogy a szóban levő intézkedés a német jogtudósok közt nem talál általános helyeslésre; mindamellett annak jogosultságát alig lehet alaposan kétségbe vonni. Eltekintve ugyanis attól, hogy a törvény bizonyos tekintetben inconsequentiát követne el, ha a részbeni elfogadást megengedve, a részletes fizetés elfogadását egészen a váltóbirtokos önkényétől tenné függővé, a szóban levő intézkedés mellett nemcsak azon körülmény harczol, hogy általa a váltóbirtokos jogos igényein sérelem nem történik; hanem főleg az, hogy a váltókapcsolatban álló személyek súlyosabb felelősségével semmikép sem férne meg, ha a váltóbirtokos a részletes fizetés kénye szerint visszautasíthatná s őket az egész váltóösszeg erejéig megtámadhatná, valamint a többek részéről ajánlott közbenjárásnál, a törvény nem a váltóbirtokos önkényére bízza az előzők ajánlatok bármelyikének elfogadását, hanem az lehető felszabadulását tartja szem előtt, ugy joggal kötelességévé teheti a váltóbirtokosnak, hogy ez ne utaasitson el magától egy oly ajánlatot, mely a mellett, hogy jogait nem csorbítja, reducálja azok felelősségét, kik váltóigéret beváltásáért subsidiarius kötelezettséget vállaltak. Igaz, hogy a váltóbirtokos, kivált, ha az elfogadás feltétlenül történt, a teljes fizetésre számithat, de ebbeli jogain nem történik sérelem az által, hogy a részletfizetés elfogadására köteleztetik, mert a hátralékos összeget ugyanazon módon követelheti, melyet részére a törvény a fizetés teljes megtagadása esetére kijelöl.