Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

928. SZÁM. Uh A mi a 60. czikkben foglalt s nagyobbrészt a k. n. váltórendszabályból átvett intézkedéseket illeti, azok a váltö formális természetében találják indokolásukat. A váltó nem pusztán bizonyítási eszköz, hanem alapja magának a váltói kötelezettségnek olyképen, hogy váltó nélkül váltószerződés nem képzelhető, ebből folyólag a fizető csak akkor szabadul meg a kötelezettség alól, ha neki a valtólevél visszaadatik, felszabadul pedig ez esetben feltétlenül s a nélkül, hogy a fizetésről külön nyugtára szüksége lenne. A most érintett körülmény indokolja egyúttal egyrészről azon intézkedést, mely szerint az elfogadó vagy kibocsátó részletfizetés esetében a váltó visszaadását nem követelheti; hanem egyedül a fizetés nyugtatványozását s annak a váltóra leendő feljegyzését kívánhatja. A k. n. váltórendszabály intézkedik ugyan a duplicaturaoknál azon esetről, ha az elfogadott vagy forgatott példány a fi sietés alkalmával vissza nem adatik s ez esetre az illető kötelezetteket tovább is felelősség alatt tartja; de nem intézkedik határozottan a részletfizetés feljegyzésének elmulasztásáról ; azonban a váltórendszabály szerkesztőiről nem tehető fel, miszerint azok a kérdéses mulasztásnak más következményt kívántak volna tulajdonítani, mint melyet a jelen tervezet kijelöl, miért is az e részbeni intézkedés mint a váltó formális természetének megtelelő, teljesen indokoltnak tekinthető s annak felvétele feleslegesnek már azért sem mutatkozik, mert elejét veszi azon controversiáknak, melyek a szóban levő mulasztás következményeire nézve keletkezhetnének. • 61. §-hoz. Mig a köztörvény szerint az adósnak áll kötelességében a hitelezőt felkeresni, a váltójog szerint az adós követelheti, hogy hitelező a fizetést nála keresse és követelje. Ez régi kereskedelmi szokás, mely minden neA'ezetesebb európai törvényben kifejezést nyert s ebben találja indokolását, hogy a váltó forgalomra szánt papír levén, sok kézen mehet keresztül a nélkül, hogy az adós a hitelezők személyében történt változásokról értesülne. Ebez járul még, hogy a könyvek és levelezések, melyek a legitimatióra nézve gyakran szükségesek, az adós birtokában vannak s hogy ez a váltóügyletre vonatkozó viszonyok kellő áttekintésével csak akkor birhat, ha neki a váltó bemutattatik. Ez okból teszik a törvények a váltóbirtokosnak s pedig a viszkereset különbeni elvesztése mellett kötelességévé, hogy a váltót lejáratkor fizetés végett mutassa be. Azon körülmény tehát, hogy az elfogadó, illetőleg a kibocsátó a váltót lejáratkor ki nem fizeti, az előzők ellenében még morát nem állapithat meg, erre nézve szükséges, hogy a felszólítás a váltó kifizetésére megtörténjék. Miután azonban az egyenes váltóadós teljesítését a lejáratra igérte, miután továbbá minden kötelezettnek jogában áll magát a további felelősség alól az által kivonni, hogy a teljesítés tárgyát birói letétbe helyezi,"szükségesnek mutatkozott a váltótörvényben is kijelenteni, hogy az adós a váltóösszeget, bizonyos idő eltelte után leteheti. Es időpont az óvatolási határidő elteltével következik be, mert annak tartama alatt a váltóbirtokos a bemutatással várhat a nélkül, hogy ebbeli várakozása miatt őtet joghátrány érhetné. Már a lipcsei tanácskozmányban általánosan elismertetett azon nézet helyessége, mely szerint a váltó rendeltetésével minden oly intézkedés ellenkezik, mely annak forgalmi képességét csökkentené s a tanácskozmány e meggyőződésének, egyéb intézkedéseken kívül, az által is kivánt kifejezést adni, hogy a váltórendszabályba a 36. czikket felvette, melynek harmadik bekezdése szerint a fizető a hátiratok valódiságát vizsgálni nem tartozik. E mellett azonban szükséges arról is gondoskodni, hogy a jogtalan birtokos mások kárával, a váltóösszeghez egykönnyen ne juthasson s hogy a váltóadóst a jogtalan birtokos fizetésre ne kényszerithesse. E végből jogosítja fel a 61. czikk második bekezdése a váltóadóst arra, hogy ez a váltóösszeget minden oly esetben birói letétbe helyezhesse, midőn a bemutató jogosultságát a váltóösszeg felvételére igazolni nem képes.