Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

128 928. SZÁM. sek; misem természetesebb tehát, mint az, hogy az intézvényezett a már megtörtént elfogadást még a váltóbirtokos beleegyezésével sem vonhatja vissza. Hogy e szabály oly esetben, midőn az elfogadás által egyedül a váltóbirtokos van érdekelve, alkalmazást nem nyerhet, a dolog természetéből következik. 44. §-hoz. Az elmélet és gyakorlat egyaránt tisztában van arra nézve, hogy az intézvényezettnek jogában áll a fizetési meghagyást csak részben elvállalni, tehát az elfogadást a váltóban kitett összeg egy részére szoritani. A megszorításnak e nemét, mely a váltó lényegével épen nem ellenkezik, azért sem lehetne kizárni, mert annak gyakorlati lehetőségét a tapasztalás is minden kétségen felül helyezi. Egészen máskép áll azonban a dolog a korlátozások egyéb nemeire nézve; mert e tekintetben a nézetek igen szétágaznak s gj'akran megtörtént, hogy azon országokban, a hol a k. n. váltórendszabály van érvényben, a fő- és legfőbb törvényszékek oly elfogadást is érvényesnek ismertek el, mely az összegtől egészen független feltételhez köttetett. Igaz, hogy ha az illető felek az ily feltételes elfogadásban megnyugosznak, a volenti non fit injuria elv szerint, azok megállapodásának jogosságát átalában megtámadni nem lehet; tekintve azonban, hogy a váltót ilyenné csak bizonyos összeg fizetése iránt tett határozott igéret qualificálhatja; tekintve továbbá azon nehézségeket, melyeket az ily feltételes elfogadás törvényesítése a váltó forgalmi képességé elé gördítene, — a k. n. váltórendszabály azon intézkedése, mely szerint a megszorításokhoz kötött nyilatkozat az elfogadás megtagadásának tekintetik, a váltó-igéret természetének teljesen megfelel, s mint ilyen m inden fentartás nélkül elfogadható. Míg azonban a tervezet csatlakozva a k. n. váltórendszabályhoz, a módosított nyilatkozatot az elfogadás megtagadásával egyenlőnek tekinti, — nem zárja ki azt, hogy az elfogadó, nyilatkozata értelmében, váltójögilag felelősségre vonassák; hogy tehát ellene a váltókövetelés, a kijelölt feltétel mellett érvényesíttessék. Egyrészről ugyanis nem lehet kétségbevonni, hogy az elfogadó, ki váltólevelet megszorítással ír alá, feltételesen ugyan, de váltójögilag kívánta kötelezni, rajta tehát nem történik jogtalanság, ha nyilatkozatának váltói joghatály tulajdoníttatik; másrészről a váltó-birtokosnak is érdekében állhat a feltételes nyilatkozat; mert lehetnek oly körülmények, midőn neki egyedül az elfogadó nyilatkozata nyújthat kellő biztosítékot; méltatlanság lenne tehát őt azon jogtól megfosztani, hogy a korlátolt nyilatkozatot váltói utón érvényesíthesse. Magától értetvén, hogy a váltóbirtokos oly esetben, midőn a korlátozás feltételnek tekintendő, ennek bekövetkeztét igazolni tartozik. 45. §-hoz. A k. n. váltórendszabály megállapítja ugyan a váltóbirtokos teendőit az esetre, ha az intézvényezett elfogadása keltezését megtagadja; megállapítja egyúttal azon következményeket is, melyeket a váltóbirtokos ebbeli mulasztása maga után von; de sehol egy szóval sem tesz emlitést az elfogadó kötelességéről vagyis nem kötelezi ezt sehol az elfogadás keltezésére, mi nyilván hézagot képez. E hézag kiptítlását nemcsak a szükséges kerekdedség, hanem azon körülmény is javaihatja, hogy a kérdéses kiegészítés elejét veszi mindazon kételyeknek, melyek az elfogadó kötelessége iránt keletkezhetnének. Mindenesetre sokkal jobb, ha valamely jogviszony s különösen az azzal járó kötelesség magában a törvényben világosan megállapíttatik, mintha azt következtetés utján kell igazolni. 46. §-hoz. Az intézvényezett, a váltó-elfogadása előtt még az esetben sem tartozik a váltói kötelezettek közé, ha az intézvényézők köztörvényi utón adósa volna. Váltóadóssá ő az érvényes elfogadással