Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

928. SZÁM. 125 A 38. czikk azon intézkedése, mely a k. n. váltórendszabálynak megfelelőleg a váltóbirtokost feljogosítja arra, hogy a váltót bármikor bemutathassa s az elfogadás megtagadása miatt óvással élhessen, abban találja indokolását, hogy a váltóbirtokos nem gátolható meg, miszerint a fizetési meghagyás leendő teljesítése iránt magának biztonságot szerezzen s e végből a váltót elfogadás végett bemutathassa; e jogot a váltóbirtokostól annál kevésbé lehetne megvonni, mert a jelen tervezet eltérőleg váltótörvényünktől, az elfogadás megtagadása miatt nem fizetési, hanem csak biztosítási viszkeresetet ád a váltóbirtokosnak. A mi a kellő legitimatiót illeti, e tekintetben a váltó puszta birtoka teljesen elégségesnek mutatkozik, mert az elfogadás tényével a váltóigéret még nem realisáltatik, hanem annak realisálása csak előkészíttetik, felesleges lenne tehát a cselekvény teljesítéséhez a jogosultság oly nemét követelni, minő a fizetés végetti bemutatáshoz mulhatlanul szükséges. Yégre nem lehet felesleges kiemelni, miszerint a jelen tervezetbe a nürnbegi novellák azon intézkedését, meiy szerint a váltóbirtokos bemutatási joga váltói hatálylyal nem korlátolható, azért kellett felvenni, mert a szükséges egység kétségtelenül veszélyeztetnék, ha oly fontos kérdésben, minőnek az elfogadás végetti bemutatás tekintendő, a jelen tervezet és a köz. n. váltórendszabály intézkedései egymással ellentéthen állanának. 39. §-hoz. A k. n. váltórendszabály 18. ez. a vásári váltóknak elfogadás végetti bemutatása iránt csak annyiban intézkedik, hogy az ily váltók tekintetében a vásár helyén divatozó törvényes határozatokra utal, ez által világosan kijelentvén, miszerint e részben a közelebbi intézkedéseket a particularis törvényhozásoknak kivánta fenhagyni. Ez okból történt az 1850. január 27-én kelt nyiltparancsban a vásári váltók tekintetében, ugy az örökös tartományok-, mint Magyarországra nézve külön intézkedés s pedig olyképen, hogy nálunk az 1840. XV. t-cz. I. R. 57. §-a változatlanul fentartatott. Tekintve tehát, hogy a k. n. váltórendszabály a vásári váltók iránt külön intézkedést nem tartalmaz, tekintve továbbá, hogy saját váltótörvényünk e részbeni intézkedései 1841. január 1-je óta szakadatlanul érvényben vannak, legczélszerübbnek látszott a most érintett intézkedéseket, melyek különben is czélszerüeknek tekinthetők, változatlanul megtartani. 40. §-hoz. A lát után bizonyos időre szóló váltók sajátsága abban áll, hogy azok lejárata a bemutatástól számítandó bizonyos idő elteltére esik. Hogy az ily váltók alapján a kötelezettek in infinitum obiigóban ne tartassanak, szükséges a bemutatásra bizonyos határidőt megállapítani. A kérdéses váltók jogi természetét saját váltótörvényünk is helyesen fogta fel, midőn 53. §-ában a váltóbirtokost a lát utánra szóló váltóknak bizonyos idő alatt leendő bemutatására kötelezte. A k. n. váltórendszábály e tekintetben nemcsak váltótörvényünktől, hanem a Code de Commercetől is előnyösen tér el annyiban, hogy egyrészről nem tesz különbséget a bel- és külföldön fizetendő váltók közt és hogy másrészről a bemutatási határidőt lehető egyszerűséggel alapítja meg a nélkül, hogy ez által a franczia törvényben foglalt specialisálással ellenkezésbe jönne, mert a két évi határidő, mely a váltó kiállitásától számíttatik, a franczia részletes határidőket mind magában foglalja, tehát a váltórendszabály intézkedése a Francziaországban kiállított váltóknak sem praejudicál. Hogy a k. n. váltórendszabály intézkedése, melyet a jelen tervezet is elfogadott, kétségtelen haladásnak tekinthető, annak igazolására a következő momentumok szolgálhatnak. Ugy a magyar, mint a franczia törvénynek lényeges hibáját képezi az, hogy intézkedéseik csak oly váltókra vonat-