Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

126 928. SZÁM. koznak, melyek belföldön fizetendők, illetőleg melyek belföldre intézvényeztetnek ; ugy de ez intézkedés mellett a belföldi alattvalók érdekei minden oly esetben védtelenek maradnak, midőn ezek egy külföldön kelt váltónyilatkozat alapján, belföldön támadtatnak meg. A törvényhozás s pedig a nélkül, hogy az idegen törvényeknek praejudicálna, meghatározhatja azon feltételeket, melyek közt a belföldiek ellen bizonyos jogok érvényesítését megengedi, megállapíthatja tehát azt is, hogy az elfogadás végetti bemutatásnak, a mennyiben annak alapján belföldön formáltatnak jogok, mily időben kell megtörténni. Ezt teszi a k. n. váltórendszabály 19. czikke, melynek intézkedése a bel-és külföldön fizetendő váltókra egyaránt alkalmazást nyer; mi főleg akkor birhat fontossággal, ha a birtokos a külföldön fizetendő váltót bármily okból — pl. csőd miatt — belföldön kénytelen viszkereset utján érvényesíteni. Habár a tervezet a lát utánra szóló váltók bemutatási idejét határozottan megállapítja, nem zárhatta ki azt, hogy az érdekeltek a bemutatás ideje iránt maguk is érvényesen intézkedhessenek. Ez kétfélekép történhetik: vagy magában a váltó szövegében vagy valamelyik hátiratban; az első esetben a megállapodás a váltóügyletnek egyik alkatrészét képezvén, a váltóbirtokos által elannyira megtartandó, miszerint ebbeli mulasztása az előzők elleni viszkereset elvesztését vonna maga után; az utóbbi esetben ellenben a megállapodás, mint a forgató és forgatmányos közt létrejött speciális conventió csak ezekre, illetőleg ezek jogutódaira nézve bir foganattal. Az egyik esetben ugy, mint a másikban a tervezet intézkedésének igazolására azon körülmény szolgálhat, hogy az érdekeltek abbeli megállapodása, mely szerint bizonyos időn tul obligoban maradni nem szándékoznak, a váltóintézmény természetével egyátalán nem ellenkezik, és ha az illetők a váltókapcsolatba azon világos kikötéssel lépnek be, hogy a váltóbirtokos az elfogadás végetti bemutatást bizonyos idő alatt eszközölje: nincs elfogadható ok arra, hogy ebbeli megállapodásuktól a sanctió megtagadtassák. Minden oly intézkedés, mely a váltó forgalmi képességét csökkentené, annak rendeltetésével ellenkezik; ilyennek kellene pedig tekinteni azt is, ha a törvény ,a bemutatási határidő speciális megállapítását ellenezné. Ezt helyesen már azért sem lehetne ajánlani, mert a váltó formális természete azt követeli ugyan, hogy az általa megállapított kötelezettségek szigorúan foganatosíttassanak, de nem követeli azt, hogy valaki másként vonassék felelősségre, mint a hogy magát a váltó tartalma szerint kötelezte. 41. §-hoz. Szemben a Code de Commerce-vel már a magyar váltótörvény 71. és 72. §§. intézkedései is tetemes haladást tanúsítanak, a mennyiben ezekből az elfogadás keltezésének megtagadása esetére az előzők elleni viszkereset fentartásának módját biztosan megállapítani lehet. Daczára azonban e kétségtelen előnynek, a jelen tervezet, eltekintve a szükséges egyöntetűségtől, váltótörvényünk intézkedését nem vehette át, mert az egy igen fontos kérdést, t. i. az elévülési kérdést teljesen mellőzött az által, hogy az elfogadó elleni lejáratot a keltezés megtagadása esetére nem állapította meg. A magyar váltótörvény szerint meghatározható ugyan, hogy a kérdéses esetben a viszkereset fentartására mi szükséges; de nem állapitható meg biztosan az, hogy a váltó az elfogadó ellenében lejártnak mikor tekinthető, mi természetesen az elévülési idő bizonytalanságát vonja maga után. Mint a legtöbb kérdésnél ugy a keltezés megtagadásánál is a váltórendszabály szerkesztőinek sikerült oly dispositiót felállítani, mely minden irányban kielégítőnek tekinthető. A váltórendszabály s ennek megfelelőleg a jelen tervezet is, azon esetre, ha a lát utánra szóló váltónál az elfogadás keltezése megtagadtatik, nemcsak az előzők elleni viszkereset feltételeit, hanem a váltó lejáratát is megállapítja, ha a váltóbirtokos az elfogidás idejét óvással constatálni elmulasztja. Igaz, hogy a tervezet e részbeni intézkedése a váltóbirtokosra nézve súlyosnak tűnik fel, de e súlyt nagy mértékben enyhíti azon körülmény, hogy a reá háramló hátrány őtet, mint saját hanyagságának következménye terheli, melyet