Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

928. SZÁM. Í2Í a hátirat fogalmához szükséges momentumokat kipótolhatja; de nem áll és nem állhat jogában a kitöltést oly módon eszközölni, hogy általa a forgató feltételes kötelezettségét megváltoztassa. Ez főleg akkor történnék, ha a hátirathoz e megjegyzést „óvás nélkül", vagy más oly kifejezést csatolna, mely által a forgató felelősségének jogi természetét egyoldalulag megváltoztatná. A gyakorlat nemcsak Németországban, hanem nálunk is minden kétségen felül helyezte, hogy a törvény e részbeni intézkedései nagyon is elasticusok, hogy azok az alkalmazásban nem ritkán oly értelmezést r,yertek, mely a törvényhozó intentiójával homlokegyenest ellenkezett. A 30. czikk második bekezdése mellett nem leend nehéz a birónak az oly kitöltés érvényességét elbírálni, mely a teljes hátirat fogalmához szükséges momentumokon túlmegy; nem leend nehéz a váltó-birtokos jogosultságát a kitöltésre nézve meghatározni s elejét venni azon visszaéléseknek, melyek az érintett eltérés nélkül az üres hátirattal történhetnének. 31. §-hoz. A forgató, ki az abstract váltói obligatiót másra ruházza át, garantiát vállal arra nézve, hogy a váltó annak tartalma szerint elfogadtatni és kifizettetni fog. A forgató e felelőssége nem azonos az engedményező szavatosságával, ki csak a vele szerződő féllel szemben, csak a követelés valódiságáért és érvényességeért felelős; a forgató kötelezettsége egy, materialis szempontból önálló, a többi érdekek kötelezettségétől teljesen független váltószerződésből származik, mely alakilag a már létrejött váltóigéretre támaszkodik ugyan, de ettől függetlenül s önmagában is érvényesithető. E mellett, miután minden váltói kötelezettség solidaris természettel bir, a forgatót egyetemleges kötelezettség is terheli mindazokkal, kik a váltói kapcsolatba a kötelezettség elhárítása nélkül léptek. A forgatásból eredő kötelezettség imént jelzett természetét nemcsak a k. n. váltó-rendszabály, hanem ugy saját váltó-törvényünk, mint a többi európai váltó-törvények is elismerik, mindegyik törvény a forgatót a váltói kapcsolatban álló személyekkel egyetemleges felelősség alá helyezi; de e mellett megengedi, hogy a forgató függetlenül a többiek kötelezettségétől saját nyilatkozata alapján vonassék felelősségre. A váltó forgalmi képessége azonban sok esetben alteráltatnék, ha a törvény a forgató felelősségét oly merevséggel állapítaná meg, hogy azt az érdekelteknek módosítani ne lehessen, a váltóbirtokosnak gyakran érdekében állhat, a váltót lejárat előtt hátirat utján realisálni, de nem hajlandó az átruházással felelősséget vállalni, s az átvevő kész az ily módoni átruházást elfogadni; ugy de ha a törvény az átruházást csak váltói felelősséggel engedné meg, az ügylet az érintett esetben reálisai ható nem lenne. Ehhez járul még, hogy a törvény merev intézkedésével a felek szabad szerződési jogát ok és szükség nélkül korlátozná. Ugyanazért az ujabb törvények s ezek közt saját váltó-törvényünk is megengedi, hogy a forgató a felelősséget magáról elhárítsa, mely esetben őtet az átruházási szerződésből, habár az különben teljesen érvényes váltó-ügyletet repraesentál, felelősség nem terheli. Habár a tervezet 31. czikke kijelöli azon kifejezéseket, melyek használásával a felelősség elhárítható, mindamellett megengedi azt is, hogy a forgató bármely kifejezést is használhasson; feltéve, hogy abból minden kétségen felül kitűnik, miszerint a váltó forgatása által felelősséget vállalni nem kivánt. 32. §-hoz. Valamint a váltó kiállítása, ugy annak forgatása is különféle indokból, s azon szándékkal is történhetik, hogy a váltó bizonyos kezek közt maradjon; vagy azért pl., mert a forgató üzleti összeköttetéseit titokban tartani kívánja, vagy azért, mert a váltó-birtokos ellenében magának bizonyos kifogásokat reserválni óhajt; az egyik czél ugy, mint a másik csak ez által érhető el, ha a forgató KÉPVH. IEOMÁNY, 1872—75. xxn. 16