Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

122 928. SZÁM. jogában áll a váltó továbbadását érvényesen megtiltani. Igaz, hogy e tilalom ép ugy, mint az íntézvényezőé, a váltó továbbadását absolute meg nem gátolja; de nagy különbség az, hogy a váltó későbbi birtokosai forgatmányosoknak vagy csak egyszerű engedményeseknek tekintendők-e; mert mig a elsőket viszkereseti jog illeti, mely harmadik személyek viszonyaiból merített kifogásokkal meg nem támadható, azalatt az engedményesek viszkereseti joggal nem élhetnek, s kénytelenek mindazon kifogásokat megtűrni, melyek a váltó-adóst ex persona indossantis illetik. Ezen okok szolgáltak alapul a lipcsei tanácskozmánynak arra, hogy ez a kérdéses intézkedést, eltérőleg a porosz javaslattól, felvegye, s mert a jelen tervezetnek ily fontos kérdésben a váltó-rendszabálytól eltérnie nem lehet, a szóban lévő intézkedést a szükséges öszhang végett átvenne kellett. 33. §-hoz. A k. n. váltó-rendszabály emanatiója előtt nemcsak a theoriticusok véleményei, hanem a positiv törvények intézkedései is igen szétágaztak a lejárat utáni forgatmánynak ugy természete, mint joghatálya iránt; némely törvényekben — ilyen többi közt a magyar is — az átruházás e neméről emlités sem tétetik, másokban az egyenesen eltiltatik, másokban ismét csak addig volt megengedve, mig a váltó erejét elévülés folytán el nem vesztette; a franczia, amerikai és angol váltó-törvény a lejárat utáni forgatást egyenesen engedménynek nyilvánítja; a porosz Landrecht megengedte ugyan az elévülésig a váltó forgatását, a nélkül, hogy a lejárat befolyását a forgatmányra közelebbről meghatározta volna. Á porosz javaslat ennél határozottabb alapból indul ki, mert 16. §-ában világosan kijelenti, ho gy a lejárat utáni hátirat köztörvényi engedménynek tekintendő; ez intézkedés azonban a lipcsei tanácskozmányban főleg azért lett több oldalról megtámadva, mert lejárt és nem óvatolt váltók gyakran kerülnek forgalomba, melyekről mir azért is szükséges intézkedni, mert a váltójogi erő az elévülésig a lejárat után is fenmarad. A lejárat utáni forgatás megengedés által — feltéve, hogy a váltó óvatolva nem lett — az addig keletkezett jogv iszonyokon változás nem történik, s csak azok helyeztetnek a váltó-szigor alá, kik, a váltó helyzetét ismerve, léptek be a váltókapcsolatba. Ki lejárt éi nem óvatolt váltót készpénz gyanánt fogad el, ezt azért teszi, mert az egyenes adósokban elegendő garantiát talál; nincs tehát semmi ok arra, hogy az akként keletkezett viszonyoktól a váltói jelleg megvonassák. Miután azonban viszkereset óvás nélkül nem képzelhető — önként következik, miszerint a nem óvatolt és lejárat után forgatott váltó birtokosának, ha előzői ellen viszkeresettel élni kivan, azon körülményt, hogy a váltó sem lejáratkor, sem azóta kifizetve nem lett, óvással kell igazolnia. A mi az időt illeti, mely alatt az ily viszkeresetnek megindittatni kell, — e tekintetben alig lehet kétség az iránt, hogy a viszkereset az elévülési időn belől bármikor megindítható; mert az elfogadónak, illetőleg a kibocsátónak, ki a kellő időbeni óvás elmulasztása mellett egyedül maradt obligőbaii, ebbeli kötelezettségén a lejárat utáni forgatás által sem történik változás. Egészen máskép áll a dolog oly esetben, midőn a váltó a fizetés hiánya miatt felvett óvás után ruháztatik át hátirattal. Az ily hátiratnak, eltekintve attól, hogy az a gyakorlatban ritkán fordul elő, váltójogi hatályt tulajdonítani azért nem lehetne, mert az óvatolás tényével a váltó forgalma befejezettnek tekintendő, a váltóból eredett jogok annál végződnek, ki azt óvatoltatta; ha tehát a fizetés hiánya miatt óvatolt váltó forgattatik, e forgatás csak azon állapotban történhetik, melyben az óvás a váltót a kötelezettségek tekintetéből találta, vagyis miután az ily váltóból uj kötelezettségek nem keletkezhetnek, a forgatás is csak uj kötelezettségek megállapítása nélkül történhetik; a forgatmányos ily esetben nem lesz önálló váltóhitelező s a forgató nem lesz váltó-adós. Ehhez járul még, hogy az ily váltó tekintetében, ha a lejárat utáni átruházásnak váltójogi hatály tulajdoníttatnék, A