Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.
Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat
116 . 928. SZÁM. nak valamelyik példányát korábban már el nem fogadta. E mellett a kérdéses eltérés azuii előnynyel is kínálkozik, hogy egy oly kérdést szabályoz, melynek megoldása, ha az kizárólag a biró belátására bízatnék, szükség nélküli szigorra vezethetne. 22. §-hoz, A szerint, a mint a váltóniásodlatok biztonság vagy kényelem végett lettek kiállítva, azok czélja s az azokkal járó operatió is különböző. Ha a váltó biztonság szempontjából többszöröztetik, az egész operatió abban áll, hogy az egyes példányok különbőz i utakon küldetnek rendeltetésük helyéreellenben, ha a másodlatok azért lettek kiállítva, hogy míg az egyik elfogadás végett elküldetik, az alatt a többi példányok valamelyikét forgatni lehessen, — szükséges, hogy a forgatott példány birtokosa azon helyzetbe tétessék, miszerint az elfogadás végett elküldött példányt annak idején átvehesse; e végre szolgál a forgatott példányra vezetett azon megjegyzés, hogy az elküldött példány N. N-nél található. E megjegyzés elmulasztása azonban, habár az a forgatott másodlat használhatóságának feltételét képezi, váltójogi hatályt annál kevésbé vonhat maga után, mert joggal tehető fel, hogy a forgatott példány birtokosa ezt csak azért fogadta el a kérdéses megjegyzés nélkül, mert előtte az elküldött példány holléte különben is tudva volt. Hogy a tervezet 2:2. czikkének második bekezdése az elfogadás végett elküldött példány átvételére való legitimatiokép mindenekelőtt a hátiratot jelöli ki, a dolog természetéből következik^. mert a másodlat jogszerű birtokosának mindenekelőtt az tekintendő, ki e minőségét hátiratra alapítja. Azt sem szükséges bővebben hangsulvozni. hogy a hátirat csak agy szolgálhat e jososultság igazolására. ha az a jelen tervezet 84. czikkének megfelel; ha tehát a birtokos a hátiratok összefüggő és egész ő hozzá lenyúló lánczolatára támaszkodhatok. A legitimatió most érintett neme mellett azonban a tervezet nem zárhatta ki azt sem. hogy a forgatott másodlat birtokosa a jogosultságát az elfogadott példány átvételére más módon is igazolhassa*. Hogy e mód miben álljon, az eleve meghatározni már azért sem volna tanácsos, mert bármily módot jelölne is ki a törvény, azzal előreláthatólag a váltó forgalmi képességét és mozgékonyságát nehezítené meg; mindazon módok tehát, melyek az életben valakit más nevébeni eljárásra feljogosítanak, elégségesek leendenek arra nézve is, hogy az illető elfogadott példány átadását jogosan követelhesse. 23. §-hoz. Valahányszor a másodlatok kényelem-forgathatás végett használtatnak, a váltóügylet folyama egy harmadik személy közreműködését tételezi fel. kit a tervezet a váltórendszabály intézkedéseinek megfelelőleg gondviselőnek nevez. Hogy e gondviselő letéteményesnek vagy meghatalmazottnak tekintessék-e. a dolog érdemére egészen közönyös s a törvény e részben teljesen eleget tesz feladatának, ha a gondviselő jogi állására súlyt nem fektetve, annak egyedül teendőit határozza meg, mint ez a megelőző czikk intézkedésében történik. Azonban habár a váltótörvénynek nem lehet feladata a gondviselő jogi állásának szabatos meghatározása, non mellőzheti a kellő intézkedéseket az esetre, ha a gondviselő az előbbeni czikkben megállapított kötelességének bármi okból meg nem felel, ha tehát az elfogadott példányt annak, kit ez a törvény szerint illetne, ki nem adja. E tekintetben a magánjog szabványainak megfelelőleg kettős keresetet lehetne adni a másodlat birtokosának; egyrészről a rei vindicatiot-a gondviselő ellen, és másrészről egyenes keresetet a forgatók ellen, az elfogadott példány megszerzését illetőleg; a k. n. váltórendszabály azonban s ehhez csatlakozva a jelen tervezet is a másodlat birtokosát nem utalja az imént érintett hosszadalmas keresetekre, hanem feljogosítja őtet arra, hogy az elfogadás, illetőleg a kifizetés kieszközlését a kezei közt lévő másodlat alapján megkísérthesse ; a mennyiben pedig e lépései siker nélkül maradnak, előzőit az elfogadás tagadása miatt
