Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.
Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat
928. SZÁM. 115 az általa képviselt összeg megtizetése nem képezheti: minden mi. ezen kivül esik, nem a váltói útra tartozik, s váltói kereset tárgyát nem képezheti. Valamint a meghatalmazás! hátiratnál a forgatmányost azért, inert valamely mulasztást követ el, váltói utón kártérítésre szorítani nem lehet, — ugy nem adható váltói kereset a másodlat megtagadása miatt. Ebből egyúttal következik, hogy a váltókapcsolatban álló személyek közt, a másodlatok kiadására vagy a hátiratok ismétlésére vonatkozó kötelezettségek tekintetében, solidaritás nem létezik; miért is minden egyes érdekelt fél jogait, a másodlat kiadását illetőleg, legfeljebb közvetlen előzője ellen érvényesítheti. 21. §-hoz. A k. n. váltórendszabály, eltérőleg a franczia és olasz váltótörvénytől, nem kívánja meg a másodlatokon a dausula cassatoriat arra nézve, hogy a kiadott példányok jogilag egy egységes váltót képezzenek; ennélfogva az egyik példány kifizetése esetében a többi példányokat eo ipso megszűntéknek nyilvánítja. Miután a jelen tervezet a másodlatok jogi természetét illetőleg a n. váltórendszabályhoz csatlakozik, — mi sem természetesebb miht az, hogy az érintett törvény 67. czikkében foglalt intézkedést is el kellett fogadnia. A másodlatok emiitett jogi természetéből, mely szerint azok összességükben ép ugy, mint egyenként egy és ugyanazon váltóigéretet képviselik, következik egyrészről, hogy az egyik példány elfogadása vagy kifizetése esetében, a többi példány is elfogadottnak, illetőleg kifizetettnek tekintendő ; másrészről, hogy az intézvényezettnek jogában áll, a nála bemutatott példányok bármelyikét elfogadni, illetőleg kifizetni, a nélkül, hogy őtet a forgalomban lévő de el nem fogadott példányok miatt felelőségre vonni lehetne. E tekintetben azonban kivételnek kell történni azokra nézve, kik a másodlatoknak különböző példányait látták el nyilatkozataikkal, mi ugy a forgatók, mint az elfogadó által történhetik. A forgató, ki ugyanazon váltó több példányát különböző személyekre ruházta át s az intézvényezett, ki több példányt fogadott el, e cselekvénye által minden egyes példányért külön garantiát vállal. Ez intézkedés, melyet az európai váltótörvények legnagyobb része a Code de Commerce-ből vett át s a váltó formális természetén s a váltónyilatkozatok materiális függetlenségén alapszik. Egészen máskép áll a dolog akkor, ha az intézvényezett a váltó több példányát ugyanazon személy javára fogadta el vagy ha többszörös forgatás ugyanazon személy részére történt; mert ez esetben a váltóigéret különválasztásáról szó uem lehet; ellenben ha a forgatás különböző személyekre jogérvényesen már megtörtént, ha a többszörös kötelezettség jogilag már létrejött — azt meg nem szüntetheti azon körülmény, hogy a váltóügylet folyamában, a különböző példányok egy személybirtokába kerülnek; azon forgatók ugyanis, kik a példányok többszörös átruházása által minden egyes példányról mint külön okiratról rendelkeztek, minden példányért külön garantiát vállalnak, melyet nem szüntethet meg azon véletlen körülmény, hogy a különböző személyekre átruházott példányok később egy személy birtokába kerülnek. Miután nem leheleten, hogy az intézvényezett, ki a példányok valamelyikét már elfogadta, ez iránti kétségében s azon feltevés mellett, hogy még egy példányt sem fogadott el, a többiek közül valamelyiket a most érintett megszorítással ismét elfogadja, — szükségesnek mutatkozott, eltérőleg a k. n. váltórendszabálytól ez esetre intézkedni. Az e részbeni eltérést nemcsak azon körülmény indokolhatja, hogy a gyakorlat szükségesnek találta a váltórendszabály érintett hiányát hasonló módon pótolni; hanem az is, hogy a váltó természetével a feltételes nyilatkozatok egyáltalán nem ellenkeznek; valamint nem kötelezi a törvény az elfogadót az egész váltóösszeg megfizetésére, ha a váltót csak részben fogadta el; valamint nem kívánja őtet feltétlenül elmarasztalni, ha elfogadásához bizonyos megszorítást csatolt, — ugy nem lehetne őtet többszörösen kötelezettnek tekinteni ekkor, ha ismételt elfogadásában világosan kijelenti, miszerint az csak azon esetre érvényes, ha, és a mennyiben a váltó15*
