Képviselőházi irományok, 1872. XXI. kötet • 867-920. sz.
Irományszámok - 1872-868. Törvényjavaslat a megyei házadóról
868. SZÁM. 9 sem akarhatom, hogy a közbiztossági kiadásoknak az államköltségvetésből végleges törlése s a megyei házipénztárnak átadása által a közbiztossági ügynek annak idején az államkezelésbe való visszavétele megnehezittessék, s ép ez okból tettem előterjesztésemet akként, hogy addig is, mig a törvényhozás a közbiztossági ügy végleges szervezése iránt intézkedni fog, ezen kiadások az államköltségvetésben fentartassanak. Az egyes megyék költségvetéseiben előforduló közbiztonsági kiadások a •/. mellékelt kiadásból láthatók, melyből kitűnik, hogy az egész országban e czimen eddig igénybe vett összeg több évi tapasztalás szerint megközelitőleg 1,200.000 forintra tehető. Tekintve a megyei törvényhatóságok közigazgatási, árva- és gyámhatósági egyéb költségeit, mindenekelőtt azon elvi kérdés iránt kell tisztába jönni, vájjon a jelenlegi viszonyok között czélszerü és lehetséges-e, hogy a megyei törvényhatóságok összes közigazgatási költségei az államköltségvetésből egyszerűen kitörültetvén, a megyék utasíttassanak, hogy ezen költségek fedezéséről pótadó kivetése által az államadón felül maguk gondoskodjanak; vagy pedig nem czélszerübb s méltányosabb-e oly intézkedés életbeléptetése, melynél fogva az emiitett törvényhatóságok azon okból, mert az állami közigazgatást is közvetítik, bizonyos arány szerint állami segélyben részesittessenek. Részemről a kérdés megoldásának azon módját, hogy a megyei törvényhatóságok összes közigazgatási költségeiket önmaguk viseljék, sem kivihetőnek, sem méltányosnak nem tekinthetem, következő okokból : Ily intézkedés az egyenes adók emelésének oly neme volna, mely nem egyenlő és igy nem is igazságos; mert mig a gazdagabb vármegyék, mint : Bács-Bodrog, Torontál, Temes sat., melyek jelenleg közigazgatási összes költségeik fedezésére a területükön fizetett egyenes államadók 6, egész 7%-át veszik igénybe, s a közbiztossági költségek leszámítása után csakis 4—5% adóemeléssel terheltetnének, addig sok szegényebb s adóképesség tekintetében sokkal kedvezőtlenebb viszonyban álló megyére mintegy 20% adóemelés nehezednék. így például Marmaros megye, melynek összes közigazgatási szükséglete 89.780 frtra rug, s mely összeg a területén 1873. évben fizetett 448.654 frt 30 krnyi egyenes államadó 20°/ 0-át képezi, a közbiztossági kiadások leszámításával mintegy 18°/ 0 pótadóval fedezné közigazgatási szükségleteit. Trencsén vármegye is 14 1 / 2 °/ 0-nyi pótadót lenne kénytelen kivetni, hogy közigazgatási költségeit a közbiztossági kiadásokon kívül fedezni képes legyen. Árva és Liptó vármegyék, ha egyesittetnének is, s ha ezen egyesítés folytán központi kiadásaik kerekszámban 10.000 írttal apasztatnának, mégis 17V2% adókivetéshez kellene nyulniok, hogy közigazgatási szükségleteiket fedezzék. Különös figyelmet érdemel ezen eseteknél azon körülmény, hogy ezen aránytalan tulterheltetés épen az ország legszegényebb, s az adóképességben leggyengébb vidékeit terhelné. Az itt jelzett aránytalan tulterheltetés pedig sem a közigazgatási költségek apasztása, sem a szegényebb törvényhatóságoknak egyesítése által meg nem szüntethető. Ily eljárás mellett is legfeljebb a tulterheltetés részbeni enyhitésérői lehet szó, mert a tiszti létszám, a tiszti fizetések, s a közigazgatási költségek általánvéve csak bizonyos határig apaszthatok, mely határon tul minden további lépés csak a közigazgatás rovására, s a nagy közönség hátrányára történnék; másrészt tagadni nem lehet, hogy a törvényhatóságok egyesítésének is megvannak a helyrajzi, közforgalmi, politikai és társadalmi viszonyok által megszabott korlátai. Nem akarom ugyan kétségbevonni, miszerint vannak vármegyék, melyekben a közigazgatási költségek a területi, népességi és adóképességi viszonyokhoz képest aránylag magasaknak mondhatók, és a tiszti létszám apasztása, a fizetések leszállítása által a pótadó terhe jelentékeny módon enyhittethetnék; de a közigazgatási költségeknek ily apasztása nem minden törvényhatóságnál alkalmazható. KÉPVH. IROMÁNY. 18 7 2—7 5, xxl. 2
