Képviselőházi irományok, 1872. XXI. kötet • 867-920. sz.
Irományszámok - 1872-868. Törvényjavaslat a megyei házadóról
10 868. SZÁM. Különös figyelmet érdemel továbbá azon körülmény, hogy vannak vármegyék, melyek, habár adóképesség tekintetében szegényebbek is, területük nagyságánál fogva másokkal nem egyesíthetek; ilyenek például: Trencsén, Sáros, Marmaros vármegyék. Vannak ismét törvényhatóságok, melyeknél a közigazgatási költségek viselése által felmerült nehézségek azoknak egyesítése által sem enyészthetők el; ilyenek Árva és Liptó megyék, továbbá Csík és Udvarhely székek. Ezen okoknál fogva határozott nézetem az, hogy nem méltányos, sőt gyakorlatilag ki sem vihető azon intézkedés, hogy a törvényhatóságok a házipénztárak felállítása által összes közigazgatási költségeiket az egyenes államadókon felül pótadó-kivetés utján fedezzék. Az itt elősorolt bajokon, ha nem is egészen, de a lehetőség szerint segítve van azon intézkedés által, melyet a törvényjavaslat 3. és 4. §§-ban hoztam javaslatba, s ezen módozatok mellett a háziadót az egyes megyék tulterheltetése nélkül életbeléptetendőnek hiszem; kivéve azon megyéket, melyek a 12. §-ban elősoroltatnak, s melyek iránt külön intézkedés vált szükségessé. Azon intézkedés által, hogy a közbiztossági kiadások egészen és a többi közigazgatási költségek fele az eddigi szükséglet arányában adatik ki a törvényhatóságoknak, részben kiegyenlittetik azon egyenetlenség, mely a törvényhatóságok adóképessége és azok szükséglete közt tényleg fenáll, s a költségek azon részénél, mely a törvényhatóságok által fedezendő, a különbség az egyes törvényhatóságok által fedezendő, a különbség az egyes törvényhatóságok által kivetendő pótadó közt már jóval csekélyebb, mintha összes szükségleteiket pótadó kivetése utján kellene fedezni. A megyék közigazgatási szükségletének kiszámítására leghelyesebbnek látszott a szervezés óta lefolyt 3 évet venni, vagyis az 1872., 1873. és 1874-ik éveket, mert, miután egyes években rendkívüli költségek is fordulnak elő, egy évi eredmény nem deríti fel valósággal a rendes évi szükségletet. A törvényjavaslatnak azon intézkedései által, melyek szerint a megyei törvényhatóságok az évi költségvetést és a háziadó összegét jóváhagyás végett a belügyministernek felterjeszteni kötelesek (5. §.); továbbá, hogy a háziadó az egyes adófizetők egyenes államadójának 10%-át felül nem haladhatja (7. §.), biztosíttatik a kormánynak felügyeleti joga, hogy a megyei törvényhatóságok közigazgatási költségei a valóságos szükség korlátait át ne hágják, és hogy a lakosság adóképessége túlságos mérvben igénybe ne vétessék. Minthogy azonban lehetnek kivételes esetek, midőn a megyék nagyobb beruházásokra kivételesen nagyobb pótadót kivannak kivetni, ennek lehetőségére, a belügyminister jóváhagyásának fentartása mellett, figyelemmel kellett lenni. A közbiztossági és egyéb közigazgatási költségekről vezetett számadások felülvizsgálatára és a felmentés megadására vonatkozó intézkedések a 2. és 3. §§-ban foglalt intézkedésekből természetszerűleg folynak; megemlítendő továbbá, hogy a 10. §-ban megszabott eljárás foganatosítása folytán a belügyministerium munkaköre apasztatni fog, minek következtében az itteni személyzet létszámának megfelelő leszállítása is eszközölhető lesz. Hogy a megyei törvényhatóságok közigazgatási költségeinek fedezése a háziadó behozatala után fenakadást ne szenvedjen, szükséges volt intézkedni arról, hogy a törvényhatóságok a 11. §-ban megjelölt esetekben a kormánytól előleget nyerhessenek. A 12. §-ban megnevezett törvényhatóságok, figyelembevéve azok adóképességét és közigazgatási szükségleteiket, nincsenek azon helyzetben, hogy közigazgatási szükségleteiknek az államsegéh r t túlhaladó részét az egyenes államadó 10%-ának kirovásával fedezhessék, ennélfogva a lakosság tulterheltetésének elkerülése és a közigazgatás érdekeinek biztosítása czéljából kellett oly intézkedést javaslatba hozni, hogy ezen megyék más törvényhatóságokkal egyesittessenek, mert ezen megyékre az ezen törvényjavaslatban foglalt intézkedések semmikép sem alkalmazhatók. Ezen megyéknek más megyékkel
