Képviselőházi irományok, 1872. XXI. kötet • 867-920. sz.

Irományszámok - 1872-888. A földadó-kataszteri bizottságnak jelentése a földadószabályozási törvényjavaslaton tett főrendi módositások tárgyalásáról

888. SZÁM. 105 terményárak léteztek, melyek alapjukat egyrészt az ország abnormis termési eredményeiben, másrészt pedig a kiviteli eladás szerencsés esélyeiben találván, sem azon vidékekre nézve, melyek a helyi szükség nyomása alatt egészen kivételes árviszonyok közé jutottak, helyes és méltányos, sem az egész országra nézve maradandónak Ígérkező árátlagokat nem nyújtanának és a kataszteri földjövedelmet oly magas mértékre vinnék fel, melytől a valóságos jövedelem már ma is igen távol áll, s melyet a tengerentúli verseny, sőt az éjszaki és keleti Európa felől is megindult még közelebbi verseny hatása alatt csak igen kivételes gazdasági vagy politikai viszonyok közt érhet ismét el. Végre azt sem lehet tagadni, hogy bizonyos viszszásság rejlik abban, ha a terményárak átlaga 6 évi, a termések átlaga pedig 10 évi, vagy mint a fánál és szőlőnél még ennél is hosszabb évsorból vétetik. E két jövedelmi tényező, a termés és terményár, csak akkor szolgáltatnak helyes számítási alapot, ha lehetőleg ugyanazon évekből vétetnek, mert máskép megtörténhetik az, hogy p. o. egy 10 évi időközbe beleeső túlnyomóan termékeny évek folytán a 10 évi termési átlag magas lesz, s ha ezen magas termési átlag egy olyan szűkebb körű árátlag szerint számíttatik ki, a mikor nagy árak voltak termés nélkül, a kimutatandó jövedelem nem fog megfelelni a valóságnak s a becslés nem lesz igazságos. Az ellentétes okoknak ily összehatása alatt a bizottság két alternatívát látott maga előtt: vagy a főrendi módosítás értelmében megtartani a 6 évi arátlagot s ebből 20°/

0 leütni, vagy egy hosszabb, p. o. 10 évi átlagot venni fel a terményárak kiszámítására. Az első módot nem fogadta el a bizottság, mert nem ismerhette félre azt, hogy közgazdasági viszonyaink természeténél fogva a földadószabályozási törvény az ország egész adórendszerére kiható szervezési kérdés fontosságával bir, melynek nemcsak az a hivatása, hogy önmagában kiegyenlített és helyes adó-alapot nyújtson hanem, hogy a többi adónemeknek is mintegy arányositási alapjául szolgáljon. Már pedig e kettős feladattal szemben a jövedelmi becslésnek ilyen módja igen kényes lenne, minthogy a többi adónemek alá tartozóknál aggályokat ébreszthetne. Nem maradt tehát más hátra, mint a második módot elfogadni és a fa és szőlő kivételével, minden más gazdasági termények árátlagát a 17. §. hasonlósága szerint 10 évi időközből, még pedig az előbbi megállapodás szellemében a legutolsó tíz évről, t. i. 1865—1874. venni, minélfogva a kérdéses szakasz ily értelemben módosíttatott. A 19. §. második bekezdésének 2. sorából ezen szavaknak: „vagy valamely gyárhoz

11 és a 3-ik sorból: „vagy gyári" kihagyása elfogadtatott. Ugyanezen bekezdés 4-ik sorába beletett ezen tétel: „esetleg a hordóbeszerzési költségek levonásával" elfogadtatott, de az „esetleg" szó elhagyásával a bekezdés végéhez illesztetett. A harmadik bekezdésnek innét elhagyása és a 20. §. végére áttétele elfogadtatott. KÉFVH. IROMÁNY. 1872/75. XXI. 14